Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
alakul. Theobald Marchand egy vándortársulat egykori principálisa lép elő udvari színházigazgatóvá. Lessing azonnal felismeri, hogy a "nemzeti színház" cím csupán divatos függelék: "Minden, ami a német nemzeti színház körül zajlik, teljes képtelenség. Mannheimben legalább nem kapcsoltak össze más elképzelést a német nemzeti színház fogalmával, hanem csak azt, hogy ez az a színház, ahol született pfalziak ágálnak. A színészek maguk is csak azt a színházat tartják igazi nemzeti színháznak, amely egy életen át bőséges megélhetést biztosít számukra."* Amikor a következő évben Karl Theodor Münchenbe helyezi át székhelyét és Marchand társulatát, Mannheim városát és színházát a pusztulás fenyegeti. A választófejedelem báró Wolfgang Heribert von Dalbergre ruházza a színház vezetését, miután ez meggyőzi őt arról, hogy "egy német színház nemcsak olcsó, hanem az idegenforgalmat is növeli, a város társadalmi és gazdasági életét fejleszti , és így az adókat is növe2 li." A darabválasztást nem szabad azonban a színészek ízlésére és önkényére bízni, hanem a gazdaságossági szempontokat kell követni: alacsony költségű előadásokat nagy bevétellel. Schiller 17G3-ban ahhoz a színházhoz szerződik el "színházi költőnek", ahol August Wilhelm Iffland 1732. január 13-án a Haramiá k ősbemutatóján Franz Moor szerepében remekelt. A költő ezért egyelőre háttérbe szorítja azon emlékeit, hogy Dalberg a jelenre vonatkozó utalásokat mérséklendő, a Haramiák főszereplőit régi német öltözékbe bújtatta; hogy darabját számos támadás érte és hamarosan levették a műsorról. Három darab megírására kötelezi mag.lt/ évi 3Ű0 guldenért. 1704. június 26-án előadást tart a "(lémet Választófejedelmi Társaságban" Mit érhet el egy jó állandó színpad ? címmel. Ezt később fejedelmi pártfogójának, a weimar: Kari Augustnak ajánlva megjelenteti a Rheinische Thaliá-ban. Schiller ebben a szövegben" 5 viszonylagos megegyezést szeretne elérni a felvilágosodás jegyében a nemesség, a polgárság és az értelmiség csoportjai között. Azokat az engedményeket, amelyeket a kompromisszumba felvesz, mint a vallás és az állam szerepe, az 53