Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

ugyanakkor tiszteletben tartják az írói intenciókat is! Vezessük a közönséget soha nem látott, új világok felé - ne untassuk őket, de ne is elégítsük ki szolgaian igényeiket! Gondozzuk az ifjú tehetségeket! Ha nem is a nagyszínpadon, de (ahogy ez nálunk a londoni Nemzeti Színházban már jól bevált) egy stúdiószínház keretében teret biztosíthatunk a fiataloknak. Mi a magunk részéről ezeket az elveket követjük, s ha si keresen követjük, biztos vagyok benne, hogy bírálóinknak nem lesz okuk panaszra. (Sz.Suján Andrea fordítá RÓNAY ANDRÁS (Tel Aviv) Mint fiatal gyerek, a magyar Nemzeti Színház emlőjén nevelked tem, éppúgy, mint minden más ifjú, aki - ha csak kötelező előadásokon is - a nagy magyar nemzeti műveket, illetve a klasszikusokat végignézte és végigizgulta. 17 éves koromban kerültem Izraelbe, új hazámba, ahová igyekeztem és máig is igyekszem a magyar színházi tradíciót átültetni, amennyire azt szerény képességeim engedik. Ebben viszont nálunk nem vagyok egyedül, ui. kis országunkban közel 90 országból gyűlt össze közel 50-60 nyelvet beszélő népünk, és mindenki egy kicsit magával hoz a szülőhaza vagy a befogadó ország kultúrájából. Ehhez rögtön hozzá kell tennem, hogy nekünk nemcsak a héber nyelv megőrzése a feladatunk, hanem jóformán a héber nyelv tanítása is, mert közönségünk egy része nem bírja még az államnyelvet tökéletesen, mint ahogy egy budapesti származású írónk, humoristánk, Kishont Ferenc mondta: Izrael olyan ország, ahol az anyák a gyermekektől tanulják az anyanyelvüket. A domináns az izraeli Nemzeti Színházban mégis a szovjet-orosz színházi kultúra. Színházunkat uganis 70 évvel ezelőtt Moszkvában alapították, a forradalom után egy évvel, mint a Moszkvai Művész Színház Héber Nyelvű Stúdiószínházát. Első tanáraink olyanok voltak, mint Sztanyiszlavszkij. Ma még az alapító tagok közül 41