Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

kell tartanunk a végső célt, ami nem más, mint hogy ebben az országban is létrejöjjön egy, az európaihoz hasonló nemzeti színház. Ennek a színháznak képesnek kell lenni arra, hogy közönségét megismertesse az összes drámatörténeti korszak mesterműveivel." Synge a következőképpen vágott vissza: "Egy színházi mozgalom két célt tűzhet ki maga elé. Célul tűzheti egy új drámairodalom megteremtését, ebben az esetben nagyobb hangsúly esik az új művek eredetiségére. A színházi mozgalom lehet egy jól szervezett színházi vállalkozás is, ez esetben a lényeg a már bevett klasszikusnak számító művek gondos, színvonalas interpretációja.(...) Úgy vélem, a színházi gyakorlat reformját célzó törekvések csak olyan országokban kerülhetnek napirendre, amelyek már megteremtették saját drámairodalmukat. A mi mozgalmunk mind ez idáig a drámateremtés mozgalma volt

4és mint ilyen, keltett élénk érdeklődést. Ezt - mindenféle szélsőséges okokra hivatkozva - a színházi gyakorlat reformjával felváltani katasztrófához vezetne Írország és a mi számunkara egyaránt. Kész vagyok körömszakadtáig ragaszkodni drámateremtési koncepciómhoz, mégha négy év múlva mindannyian a dologházban végezzük is. Yeats a mi színházunkat az európai színházak képére akarja formálni. Éppen ez az, amit még legalább tíz évig el kell kerülnünk. Azok a színházak nem voltak képesek megteremteni a maguk nemzeti drámairodalmát. Élete végén Goethe is úgy vélte, hogy Schillerrel közös törekvésük a német dráma megteremtésére Weimarbafi azért vallott kudarcot, mert zavart támasztottak a fejekben azzal, hogy egyik nap Shakespeare, másnap Calderón, harmadnap Szophoklész, majd pedig Racine szerepelt a műsoron. Ha mi is így teszünk, végképp kudarcot vallunk. Alkalminként, mintegy saját törekvéseink illusztrálására műsorra lehet persze tűzni külföldi darabot is. Eddig is volt erre példa..." A sajátos ír példa remekül illusztrálja a Nemzeti Színház nevével és a funkcióval kapcsolatos dilemmákat, az akörüli harcokat. Ellentétes példát képvisel az USA Nemzeti Színházának megteremtésére irányuló korai kísérlet. 1911 körül tehetős New York-i polgárok egy csoportja összefogott az amerikai 35