Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

zeti kultúránkban olyan szerepet töltött be, amely bátran egybevethető más nemzeti kultúrák reprezentatív színházaival. Beszéltem már arról, hogy a Szlovák Nemzeti Színház létrejötte idején a hivatásra felkészült emberek mellett sok erőt merített a szlovák műkedvelő színjátszásból is. Ezt a "kölcsönét" példamutatásával, majd később konkrét segítségével is törlesztette. Miután 1945-öt követően kibontakozott a hivatásos szlovák színművészet említett fejlődése, ez a színház már annyira megizmosodott, hogy adakozhatott is a színházak családja ifjabb tagjainak. Hatvan évvel ezelőtt nyelvünkben csak töredékek álltak rendelkezésünkre a világ drámairodalma nagyjainak műveiből. Ma büszkék vagyunk arra, hogy a Szlovák Nemzeti Színháznak köszönhetően ezeket a műveket színre vihetjük. Főiskoláink általában és művészeti főiskolánk is nagy fejlődésen mentek át. De a nemzet nyelvének művelésében, valamint a nemzet és az állam jövőjéért vívott politikai harcban is helyettesithetetlen szerepe volt a színháznak. S manapság mi az alapvető szerepe? Alkotó tevékenységével hozzájárulni a társadalom szellemi életének kibontakozásához, a társadalmi tudat, az állampolgári öntudat, a nemzeti büszkeség, a hazafiság és az internacionalizmus kibontakozásához, korunk embere etikai és erkölcsi értékeinek formálásához. Tudom, hogy ezközhelynek tűnik, de másképp nehezen fejezhető ki. S talán még valami: a nemzeti színikultúra reprezentásaként a színháznak meg kell őriznie korábbi útjának minden pozitívumát, s alkotóműhely jellegét. De nem szabad nemzeti múzeummá válnia. Egyik lábát meg kell vetnie a forrásainál, a másikkal pedig önmaga és a nemzeti színikultúrában társai számára utat kell törnie. Az épülettel kezdtem. De az épületet nem helyezem a gondolat fölé. S mégis visszakanyarodok az épület témájához. Azt az épületet, amely annak idején Stadttheater, majd Városi Színház volt, több ízben restauráltuk, korszerűsítettük. Mégis, ez még most is Helmer és Fellner színháza. Építjük az új nemzetit. Három színpaddal. Ezt követeli a kor, a népességnek, a nemzeti színháznak és a szlovák színikultúrának 28