Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

vány csavargó vagyok! Mária

: Hazudsz! Hazudsz! Most hazudsz! Nem igaz, hogy nem szeretsz! Nem igaz! Azt csak úgy mondod! Tudom! Szeretsz! Érted? Szeretsz! ... Nem tudom, mi űz el tőlünk, nem tudom ... nem is kívánom, hogy megmondd az okát ... Csak azt ne mondd, hogy nem szeretsz ... Mondd, hogy vissza fogsz jönni egy, két, három esztendő múlva és én várni foglak, mint ahogy eddig vártalak ... Bolond Istók

: Nem jövök vissza soha többé! Mária

: Istenem, hát ezt a kis hazugságot is sajnálod tőlem ... Nem, ilyen rossz nem lehetsz ... Ugye, nem mész - ugye, itt maradsz? Bolond Istók

: Mennem kell! ... Mária

: Csak egy óráig maradj még, csak egy percig ... Bolond Istók

: Nem maradhatok, mert akkor örökre itt maradnék. Mária

: Nem, nem bocsátunk el ... Itt kell maradnod ... csak nem indulsz el ebben az időben . . . nagy vihar közeledik . . . Hívom a nagyapát . . . Nagyapa, nagyapa! Jöjjön! Ne engedje! Ne hagyja elmenni! (Kiszalad a jobboldali ajtón. Istók a tornácon át kimegy a rétre és sietve el) XI. jelenet Mária, Az aggastyán, A kisfiú Mári

a (Az aggastyánt karjánál fogva valósággal bevonszolja a szobába): Nagyapa, jöjjön ... segítsen ... beszéljen ... el akar menni . . . (észreveszi, hogy Istók nincs a szobában, sikoltva a tornácra rohan.) István! István! Állj meg! ... Az Istenre kérlek, csak egy pillanatra jöjj vissza! Csak egy pillanatra! Nagyapa! El274