Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Bolond Istó

k (magára veti köpönyegét, fejébe húzza kalapját, fölkapja a kis batyut és botját): Megyek. (Az ajtó felé indul.) A kisfi

ú (a falhoz lapulva, egész testében reszketve nézi - kiáltani akar, a szája mozog, de egy hangot se tud kiadni) X. jelenet Bolond Istók, Mária, A kisfiú Mári

a (gőzölgő tállal siet be a konyha felől, vidáman): Itt vagyok! Itt vagyok! Olyan pompás levest főztem, hogy no. (Észreveszi Istók kezében a batyut és botot, remegve leteszi a tálat az asztalra.) No, ne menjen ki. Egyék! (A batyut ki akarja venni Istók kezéből.) Bolond Istók

: Mennem kell. Mária

: Nem értem. Bolond Istó

k (erőltetett szárazsággal): Mondtam, hogy Pest felé igyekszem. Mária

: Ugyan, Istók!... Ne tréfáljon ... látja, úgy megijedtem ... úgy dobog a szívem ... Bolond Istók

: Isten veled! (a tornác felé indul) Mári

a István! ... Ugye, ez tréfa ... No jöjjön, nézze, kihűl a leves . . . Bolond Istó

k (ki akarja szabadítani karját a Mária kezéből): Nem tréfálok ... Mondtam, hogy Pestre megyek .. Mária

: Hiszen az előbb azt mondta, hogy szeret ... hogy engem szeret ... érti ... azt mondta ... Hát nem szeret? . .. Hazudott? Bolond Istók

:Nem szeretlek, sohasem szerettelek igazán ... hazudtam ... szörnyen hazudtam. Nyomorult, hit273