Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

VI. jelenet Bolond Istók, Mária Mári

a (az előbbi jelenet végén jött be a szobába, anélkül, hogy Istókot észrevette volna. Kötényében nagy csomó rózsa és mezei virág. Meghallotta az Istók hangját, remegve megállott a szoba közepén, a földre ejtve virágait lassan megfordul, úgy, hogy meglátja Istókot, ki a padkáról leugrott, egy lépéssel közeledve feléje) : István! Bolond Istók (egy darabig nem tud szóhoz jutni, majd nagy nehezen, leküzdve szörnyű zavarát, tréfás hangon): Szép királykisasszony, 1 égy üdvözölve! Mária

: Istenem, ... azt sem tudom, mit mondjak ... merről jön? Bolond Istók

: Hipp, hopp, szállok a szelek szárnyán. (A köpenyét lobogtatva, mint valami nagy szárnnyal, a repülést utánozva) Tegnap ott, ... ma itt ... holnap ki tudja, hol! Hű pajtásom a nyomor, az kísér el mindenhová - estére komám, a vakond túr puha párnát a fejem alá - ha jobb szállást nem kapok. Mária

: István, ez fáj nekem, nem értem, miért oly szörnyű vidám? Bolond Istó

k (a fenti hangon kezdi): Hát, mert ... mert ... (halkan) Mert nagyon szomorú vagyok. Mária : Nem láttam három éve . . . merre járt? Bolond Istók

: Jártam mindenfelé ... de hisz ez mellékes, hogy merre, sajnos, az ember úgy nem mehet sehová, hogy önmagát ne vigye magával ... Mária

: És ... és hogy talált ide? 262