Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
Szín : Nagy középső szoba, melynek hatalmas méretei inkább falusi kastély ebédlőtermére emlékeztetnek. A háttérben, nem egész a középen hatalmas szárnyas ajtó, közvetlenül mellette, jobbra és balra nagy ablakok. Az ajtószárnyak ki vannak tárva és úgy lógnak egy-egy rozsdás sarkon. Az ajtón és ablakon át kilátni a tornácra, mely valaha oszlopos terasz lehetett. Egy-két kőoszlop még megvan, az egészen vagy félig kidőlt oszlopokat parasztos faragású fatornác gerendái helyettesítik. Az egészet sárguló levelű vadszőlő futja be, melynek egy-egy hajtása a szoba belső falára kapaszkodik. A tornácon át messze kilátni a rét aszott, poros füvére, melyen is ösvény vezet az országútig. Egy-két csenevész fa is látható, melyeknek levelei a nagy szárazságtól lomhán csüngnek alá. jobbra kis ajtó nyílik a kertbe. A szoba ez oldalán hatalmas boglyakemence emelkedik. A baloldali falhoz, melyen szintén van két ajtó, régi divatú faragott szekrény meg egy hatalmas láda van támasztva. A falakon néhány fakó kép, mely magyarruhás nőket és huszárruhás férfiakat ábrázol. Egy ilyen női arckép fölé hervadt rózsák és mezei virágok vannak tűzve. A szoba közepén asztal, székek, nagy karosszék, a háttérben a fal mellett lóca; olyanok, mintha valami csárdából kerültek volna ide. A kemence mellett törött rokka, rozsdás szerszámok hevernek. A falról sok helyen lehullott a vakolat. Egy-egy kitört ablaktábla papirossal van beragasztva. Fülledt augusztusi délután, közvetlenül napnyugta előtt. Mikor a függöny szétnyílik, egy pillanatra nehéz csönd. Óriási távolságból harangszó hallatszik, alig hallhatóan . I. jelenet Az aggastyán, Mária Az aggastyá n (hangja kívülről): Szombatra elvárjuk... Isten áldja... (Távolodó szekér zörgése hallatszik. A tornácon át becsoszog; kopott, fekete atilla 250
