Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

ekkor sem szünetelt a német és magyar színtársulatok tevékenysége. A Csehszlovák Köztársaság a nálunk élő nemzeti kisebbségektől nem vonta meg az anyanyelvi színjátszás lehetőségét. (Ez a helyzet napjainkban is, amikor Szlovákiában a Magyar Területi Színháznak két együttese van, mégpedig Komáromban (Komárno) és Kassán (Kosice), az Ukrán Nemzeti Színháznak pedig egy együttese.) így a fordulatot követően Bratislavában továbbra is fellépett Polgár Károly magyar, illetve Paul Blasel német társulata, majd váltakozva Faragó és Beer, Iván és Jarnó társulata, s magyarországi, valamint ausztriai vendégegyüttesek. A város többnemzetiségű publikumának tehát több mint egy évszázadon át alkalma nyílt megismerni néhány nemzeti színi kultúra egymás kiegészitő, a versengésben a legjobb produkcióra törekvő művészetét. 1918 után eljött az ideje annak, hogy a szlovákok nemzetként fogjanak hozzá a nemzeti és a kulturális létüket bizonyító, kifejező intézmények megteremtéséhez. Ezeknek egyike volt a Szlovák Nemzeti Színház. A kívülállónak úgy tűn.het., hogy ez nagyon egyszerű dolog volt. Új állam -- új feltételek. Csakhogy könnyebb volt megváltoztatni a színházépület elnevezését, mint újszerűen rendezni Szlovákia szociális, gazdasági, politikai és kulturális problémáit, vagy akárcsak megismerni a Duna-menti várost, s általában három nyelven beszélő őslakosainak szívét, lelkét. Kitárultak a kapuk a cseh színiegyüttesek előtt is. Ezeknek egyike, a űerábek vezette együttes fektette le a Szlovák Nemzeti Színház alapjait. A megalakult színházi szövetkezet vállalta ezt a sziszifuszi alapító tevékenységet . Krónikánkban a születés napja 1920. március elseje, amikor felcsendültek S

metana A csó

k című operájának akkordjai. Csakhogy ez egyet jelentett-e már a Szlovák Nemzeti Színház létrejöttével? Nem. Ez még mindig csak jámbor óhaj volt. A fejletlen szlovák színikultúra képtelen volt kia24