Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

apátia, a politikai erőszak és a kiszolgáltatottság, a művész és a hatalom - komplexitásukban ragadja meg a felgyülemlő kérdéseket. Az elidegenítő játék alkalmat adott a színészeknek arra,hogy szerepeikhez, s azon keresztül e kérdésekhez összetett, egyszerre identifikáló, ugyanakkor távolságtartó módon visszanyúlhassanak. A mű gondolatisága azonban nemcsak a színészi játékmóddal jutott kifejezésre a rendezésben. Igen nagy volt benne a szerepe a látványnak, az erős színpadi képnek. Jó példa erre az előadásban a víznek mint anyagnak a szerepeltetése. Az őrültek házában az ápolók mindig akkor alkalmazzák a vizet, mint kínzóeszközt, amikor az intézet ápoltjai megalázó helyzetüket tovább nem tűrhetve felocsúdnak közömbös egykedvűségükből. így a víz konkrét naturalisztikus elemből fokozatosan szimbólummá válik, mégpedig a politikai erőszak szimbólumává. A színpadi látvány legerőteljesebben, legmegrázóbban mégis a záróképben fejezte ki az alkotók állásfoglalását: a forradalom bukását és a restauráció győzelmét jelentő Napóleon-dal elhangzása után a szereplők mind összeomlottak, a földre zuhantak a díszletek is, s a fény kihunyt. Egyedül a kikiáltó állt az élettelen, sötét színpad közepén, s az, aki eddig szkeptikus megfigyelőként, kommentátorként kívülről figyelte az eseményeket, most zokogásban tört ki. Egy generáció nevében siratta el, élte át most már belülről népének minden kettétört, félig véghezvitt forradalmát. Az előadás dokumentumértékét éppen az adta, hogy megmutatta, miként viszonyult a forradalomhoz ez a fiatal generáció, hogyan élte meg a rákövetkező konszolidáció folyamatát . Az előadás másik nagy eredménye, hogy e bonyolult, ellentmondásos tartalom életre hívta a neki leginkább megfelelő művészi formát is. Belső szükségletből itt - a brechti és artaud-i színházi modell szintézisével - új színházi formakultúra, új művészi minőség jött létre. Ebben a rendezésben azonban nemcsak a magyar, hanem az egész közép-keleteurópai történelmi térség politikai tapasztalata is benne sűrűsödött: 1982-ben a belgrádi színházi találkozón, a BITEF-en a Marat/Sad

e-előadás a reveláció erejével 240