Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
színpadon, ahol a téma az értékek összekuszálódása, az emberi érzések megzavarodása és végsősoron a személyiség identitásának krízise volt. A Heilbronni Katic a (Kecskemét 1974; rendező: Szőke István) előadásában is társadalomfilozófiai kérdés állt a középpontban, mégpedig az emberi személyiség koherenciájának veszélyeztetettsége; az, hogy bizonyos társadalmi, történelmi helyzetben az ember nem élheti saját életét, s ennek következtében énje meghasonlik - lásd Sugár grófja. Az érzelmek káoszából, amely a társadalmi értékrend rossz működésére, zavarára is utalt, csak olyan rendithetetlenséggel, saját meggyőződésünkhöz való olyan szilárd hűséggel lehet kiutat találni, amelyet Katica reprezentált ebben az előadásban."'"^ A fiatal rendező munkájában egy egész nemzedék maradandó értékekre, teljesebb életre való igénye szólalt meg. A Homburg herce gének bemutatói, különösen a kaposvári és a szolnoki, azt mutatják, hogy a rendezők (Zsámbéki Gábor és Paál István) a dráma társadalompolitikai problematikájára voltak fogékonyak. Világlátásuk és mentalitásuk különbségének megfelelően egymástól eltérően értelmezték a herceg sorsát, de előadásaikkal a hangsúlyeltolódások ellenére is az individuum, a szabad szellem veszélyeztetettségére, a jól szervezett bürokratikus állam gépezetének csapdáira hívták fel a figyelmet. Kleist nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is hatott a magyar színházra. Az ő Kohlhaas-novellájának inspirációjára írt jelentős és sikeres drámát Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnap j a címen, melynek ősbemutatója Kaposváron volt 1974-ben (rendező: Zsámbéki Gábor). Georg Büchner A vizsgált időszakban Kleist mellett leginkább Büchner tűnt alkalmasnak arra, hogy művein keresztül a fiatal színházi generáció saját problémáit megfogalmazhassa. A Büchner-drámák magas bemutatószáma mindenesetre azt bizonyítja: az elmúlt húsz évben két Danton halál a, hat Woyzec k és hat Leonce és Lén a-rendezést ismerhettünk meg."'" 6 Az új Büchner- és Kleist235
