Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Horváth-rendezést (

Mesél a bécsi erdő

) hozta létre, s utána újabb Horváth-darabot (

Kazimir és Karolin

, 1983) vitt színre . Heinrich von Kleist Ödön von Horváthtal és Kroetz-cel szemben Kleistot nem a 70-es, 80-as évek magyar színháza fedezte fel. A színháztörténet tanúsága szerint a Heilbronni Katic

át mint romantikus lovagi történetet előszeretettel játszották a 19. század harmincas éveiben magyar színpadokon. Az Amphytrio

nt e század közepétől játsszák színpadjainkon (Nemzeti Színház 1939, Színházművészeti Főiskola 1957, Körszínház 1960, Madách Színház 1964). Az eltört kors

ónak 1961-ben (Pest Megyei Petőfi Színpad) volt a magyarországi bemutatója. Csak a Homburg herceg

e c. drámát ismerhette meg első ízben a 70-es évek közepén a magyar néző. Mégis joggal beszélhetünk arról, hogy Kleistot a 'fiatal magyar színház' fedezte fel újra, s tette kortársunkká. Bizonyos műveket rövid idő alatt több színház is műsorára tűzött (

Homburg hercege

: Kaposvár 1973, Vígszínház 1980, Szolnok 1984; Amphytrion

: Egervári esték 1981, Katona József Színház 1985). A már korábban lefordított, s játszott műveknek (pl. Heilbronni Katic

a és Az eltört kors

ó) új fordítást készítettek a színházak, és az új szövegek alapján teljesen új értelmezésben játszották őket. Pl. Az eltört kors

ót korábban egyértelműen derűs, happy endes történetként állították színpadra. Kaposvárott 1980-ban (rendező: Gothár Péter, fordító: Tandori Dezső) viszont keserű társadalmi komédiaként játszották, amely a hatalom, a hivatal korruptságáról manipulációiról és az e mechanizmusnak kiszolgáltatott, elbizonytalanodott kisemberekről szólt. Ezzel a nagyon intellektuális, kemény, naturalista eszközökkel megvalósított játékkal a fiatal színház művészei általában a hatalom felelősségének kérdését is felvetették, a felelősséget a hatalom centrumától távol élő egyszerű emberekkel szemben. Az új Amphytrion rendezések is túlmutatlak a dráma vígjátéki szintjén. Pl. Ács János rendezésében (1985) filozófiai bohózatként jelent meg a 234