Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

illúziókat, a hamis tudatot táplálni.

6 Az új színházi műhelyek műsorpolitikája azt mutatta, hogy a színházújítók olyan darabokat választottak, amelyek segítségével saját generációjuk és a magyar társadalom jelenkori állapotának problémáit láthatóvá tehetik. Ez lehet az oka annak is, hogy bizonyos német szerzők művei feltűnően gyakran kerültek színpadra éppen ezekben a színházakban, és a fiatal rendezőgeneráció értelmezésében. Természetesen más nemzetiségű szerzők is alkalmasnak bizonyultak a katalizátor szerepének betöltésére, mint ahogyan az egész megújulási folyamat egy Csehov-reneszánsszal kezdődött, de a shakespeare-i életművet is feldolgozta saját maga számára a 'fiatal magyar színház ', és kiemelkedő szerep jutott e folyamatban a kortárs középkeleteurópai drámának is. Ezzel párhuzamosan folyt és folyik egyes német szerzők, elsősorban Brecht , Peter Weiss, Ödön von Horváth, Kroetz, Kleist és Büchner felfedezése vagy újrafelfedezése a magyar színházakban . Német drámaírók művei a fiatal színházi generáció interpretációjában Bertolt Brecht Bár vizsgálódásaink középpontjában most nem Brecht magyarországi színházi recepciója áll, mégis érdemes ennek a recepciónak néhány alapvető tanulságáról beszélni, mert ezek más, általánosabb folyamatok lényegére is rávilágítanak. Brecht műveit, mint ahogyan a bevezetőben már utalás történt rá, 1955 óta folyamatosan játsszák magyar színpadokon. De Brechtnek mint drámaírónak a felfedezését nem követte a teoretikusnak és a gyakorlati színházi szakembernek elfogadása.^ Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy drámáit legtöbb esetben nem a megfelelő stílusban játszották, s ezzel az interpretációt a szerzői intenció ellentétébe fordították. A 60-as években kevés kísérlet történt arra, hogy Brecht elidegenítő, intellektuális színpadi játékmódját meghonosítsák Magyarországon. 230