Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
E kísérlet akkor csak egyetlen színházi szakember, Major Tamás nevéhez fűződött. Az ő erőfeszítései azonban a színészek hagyományos beidegződéső játékstílusa és a közönség idegenkedése miatt sorra megbuktak. Azoknak az éveknek más Brechtelőadásai viszont a Magyarországon hagyományos stílusban vitték színre a német drámaíró műveit. A Kurázsi mam a Madách Színház-beli bemutatója (1973, rendező: Vámos László) jól példázza a magyar Brecht-recepció tipikus problémáit. A drámát nem parabola - drámaként, hanem a valóság tragikus modelljeként játszották. így aztán természetesen nem érvényesülhetett Brecht eredeti intenciója, Kurázsi mama nyugtalanító vakságának felmutatása. Ezzel szemben a katarzisnak köszönhetően a néző itt azzal a megnyugtató felismeréssel hagyhatta el a színházat, hogy a morális világrend jól funkcionál, a tragikus bűn elnyeri méltó büntetését. Az individuális és a társadalmi-történelmi szféra szoros kapcsolatának meglátása így a drámai figurához hasonlóan valószínűleg a nézőben is Q elmaradt. Hasonló eredménnyel járna a Koldusoper a magyaror9 szági előadásainak elemzese is. Brecht irreleváns interpretációjához a makacs más irányú magyar színházi hagyományon kívül jelentősen hozzájárultak esztétáink is. Nemzetközileg is ismert Lukács és Brecht 30-as évekbeli vitája az avantgárd-ról. Igaz, később Lukács revidiálta nézeteit mind az avantgárd, mind Brecht vonatkozásában, de ő később is csak Brecht emigrációban született, általa "nagyrealista" műveknek tartott drámáit értékelte. Brecht dráma- és színházelméletét továbbra is elutasította. Ami Brecht magyar színházi recepciója szempontjából még lényegesebb, hogy Lukács tanítványai osztották mesterük véleményét, sőt tovább is fejlesztették azt: "Az érett író (Brecht) kinövi saját elméletének kereteit: az epikus színház alapelvei azok a formai , technikai keretek, melyeket a húszas években felállít magának, nemcsak szűknek bizonyulnak, hanem ellentétbe is kerültek későbbi, kiteljesedett ember- és világszemléletével. (...) Brecht elméletileg nem vonta le emberszemléletének és drámaírói fejlődésének következményeit, és élete 231
