Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

A hivatalos színházak csak a 70-es évek elején kezdték hasznosítani az amatőr színházi mozgalom eredményeit. Ez kétféle módon történt: egyrészt úgy, hogy az amatőrmozgalom vezetői (főleg rendezők, de színészek is) hivatalos színházakhoz szerződtek, másrészt pedig úgy, hogy az amatőr színházi mozgalom szellemisége lassan hatni kezdett. E szellemiség legfőbb jellemzője az volt, hogy a produkciókat hasonló gondolkodású fiatalok közössége hozta létre, amely közösségek mind erkölcsi, világézeti, mind pedig művészi szempontból magas mércét állítottak fel önmagukkal szemben. A színház számukra nem kenyérkereseti forrás, mások szórakoztatása, hanem a világ megismerésének fontos eszköze lett. A színház segítségével kísérlik meg megérteni önmaguk helyét a világban, immár illúziók nélkül; új, saját perspektívából. Ehhez a célkitűzéshez lelkiismeretes, gyakran igen kemény művészi munka társult, azoknak az új kifejezőeszközöknek a keresése, amelyeknek segítségével a fenti célok elérhetők. Ennek a megújulási folyamatnak első látható jelei a fiatal, rokon világlátású színházművészek vezetése alatt létrejött színházi műhelyek voltak. Az új színházi közösségek frissen végzett színművészeti főiskolás rendezőkből, színészekből, díszlet- és jelmeztervezőkből és az amatőr együttesek legjobbjaiból szerveződtek. Mindnyájan azonos generációhoz tartoztak, a 70-es évek elején húszas és harmincas éveik között jártak. Ezek a műhelyek a már működő színházak kebelén belül jöttek létre, mivel önálló társulatok alakítására nem volt mód. Az is jellemző jegye volt a folyamatnak, hogy e műhelyek nem Budapest vagy a vidéki nagyvárosok nagy színházaiban jöttek létre, hanem a vidéki kisvárosokban, Kaposváron, Szolnokon, Kecskeméten. Ennek a ténynek Magyarországon azért van kiemelkedő jelentősége, mert a közgondolkodásban a kultúra egyedüli központjának csak az ország fővárosa számít. Hozzá viszonyítva minden más város provinciának minősül. Ezekben a színházakban kezdtek el dolgozni a fiatal színházi szakemberek, sokszor igen rossz technikai, szociális és művészi (kisszámú, álta228