Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
kedvéért, megmaradt benne a gyermekekkel bánni tudás képessége . Padovában és a nem messzi Velencében kezdődött vonzalma az olasz képzőművészethez. Ami szabad időt a tanítás és tanulás hagyott (mert újabb stúdiumba fogott: matematikában, fizikában képezte tovább magát), a venetoi művészet megismerésére fordította. Három Padovában töltött év után elfogadta a faenzai "Torricelli" gimnázium tanári állását. A reneszánsz idején kerámiájáról Európa-szerte híres kis romagnai város a XX. század tízes éveiben a régi dicsőségből csak Torricelli emlékét és a fajáns z szó nemzetközi elterjedtségét mondhatta magáénak. A városáért rajongó tanácsi titkár s egyben az akkor még csak nevében létező Nemzetközi Kerámiai Múzeum igazgatója, Gaetano Ballardini felfedezte, hogy a fiatal tanár annak a Warthának tanítványa, akit a pécsi eozinmázak sikere révén Zsolnay Vilmossal együtt szárnyára vett a hír. Korach javaslatára s kettejük szervezőmunkája eredményeként kerámiai szakiskola született Faenzában . A gyakorlatilag jártas , és elméletileg képzett Koráché lett a tanterv összeállításának feladata. Idővel teljes munkaidejében itt tanított, és kísérletezett az újonnan szervezett laboratórium igazgatójaként. Kezdeményezésére hívták meg művésztanárnak a szobrász Guido Rambellit, kiben Korach jóbarátot talált. Szívélyes volt viszonya a város többi képzőművészével is, de stílusuk - a kései szecesszió - semmi hatással sem volt rá. Akkor egyébként is úgy látszott, hogy képzőművészeti alkotókedve megcsappant, ha teljesen el nem is apadt. Csak a nyári szünidőkben vett kezébe rajzeszközt, hogy mint régen, a Felvidéken, néhány tájképet rajzoljon. Ezek egyikének (G. Leopardi verse nyomán) "A végtelen" címet adta. Figyelme mindinkább a szépirodalom felé fordult: az 1919-ben induló római "La Ronda" folyóirathoz hívták meg német irodalmi szerkesztőnek. "Az őrjárat" már címével is 201