Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

lene állnia; javasolta, végezze el a Képzőművészeti Főiskolát, de tanítványa az említett ok miatt döntésén nem változtatott. Ez idő tájt készülhetett egyetlen ismert önarcképe (a ceruzarajz a M. Nemzeti Múzeum tulajdona: leltári száma: 78.101) . Rajzainak határozott, javítást nem igénylő, sőt nem is tűrő rendje, vonalainak tisztasága, biztonsága mindvégig, nyolcvanhét éves koráig megmaradt. Mikor egyszer afelől kérdeztem, hogyan születnek képei - ezek készülését távolról figyelve is kiderült: rendszerint pusztán emlékezetére hagyatkozik -, azt felelte, hogy azok már élnek benne, úgyhogy csak papírra kell vetnie. Mosolyogva említette, hogy festő barátai közül Giorgio Morandi és Jean Lur^at is irigységgel elegy elismeréssel szóltak vonalvezetése biztonságáról. Talán bevilágít alkotóműhelyébe az, hogy többször beszélt a régi kínai festők egyik, szerinte fölöttébb követendő elvéről: a tárgyat addig kell nézni, míg minden részlete beköltözik az ember emlékezetébe, s csak azután szabad, minta nélkül, hozzáfogni a kép elkészítéséhez. Mint az 1908-ban alakult Galilei Kör alapító tagja s egyik alelnöke, a Nyolcakkal is kapcsolatba került. Szellemi befolyásuk jelentős volt a fiatalokra, Korachra is. 1912-es emigrációja (a tiszti vizsga megtagadása miatt) e hatások feldolgozását nem engedte meg, de bizonyítja a Kör folyóirata, a "Szabadgondolat" számára készített fejléc "kernstokos" stílusa . Kivándorlásakor azért esett Páduára a választása, mert földrajzilag közel maradhatott az akkor ismét Fiumében élő családjához, de indok volt az olasz kultúrában való otthonosság, s az iskolai baráti kapcsolatok - majd hiúnak bizonyuló reménye is. Teljesen kilátástalan első évét éppen rajztudása és a zene révén tudta átvészelni: egy, a szabadkőművesek által patronált óvodát vezetett. Férfinál szokatlan munkakörét szeretettel látta el, s ha egy rövid év múlva el is hagyta a gyakorló pedagógiát a Páduai Egyetem mineralógia-oktatása 200