Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Eljött a nyár, s a "lelkes társulat" magára maradt: egyetlen szalmaszálnak a vidéki körút látszott, miután Bárdos és Révész hiába kísérletezett azzal, hogy a játszott darabokat könyvalakban is kiadja. Az Új Színpad vidéki "turnéja" A vendégjáték során érintették Szegedet, Aradot, Hódmezővásárhelyt, Szabadkát, Kaposvárt és Székesfehérvárt. A legtovább Aradon tartózkodtak: öt estén át játszottak. Általában három-négy napig tartott egy-egy városban a vendégszereplés. Hódmezővásárhelyen két előadást tartottak a nyári színházban . Szinte mindenütt megtoldották egy vagy két nappal az otttartózkodásukat. Ennek az az oka, hogy a hétvégi fellépések közti időben a társulat "ráért", illetve az, hogy az első napokon az érdeklődés mindenütt igen csekély volt. De mi is tehette volna vonzóvá az Új Színpad előadásait? Az, hogy a darabok előtt rendszerint neves művészek Bárdos Artúr, Révész Béla, Vámos Árpád - mondtak bevezetőt? Vagy az a kuriózium, hogy a színház a saját díszletei között játszik? (Egyébként ez utóbbi csak gondot okozott a vezetőségnek, hiszen külön vagont kellett bérelni a kulisszák szállításához.) Az újságok a leghatásosabb nézőcsalogatónak azt tartják, ha egy társulat fővárosi illetőségét, valamint irodalmi és művészi céljai újszerűségét hangsúlyozzák. Mindez azonban a közönség nagy részét nem érdekelte: egyszerűen jó színészi játékra vágyott. De az Új Színpad ismeretlen színészeinek neve nem .vonzotta az embereket. A vidékről felkerült s az egyes városokban jól ismert neveket természetesen felsorolták, de ez nem jelentett komoly vonzerőt. A korabeli politikai események sem nagyon kedveztek a vendégjátéknak. A "budapesti forradalom" (május 23: "vérvörös csütörtök") hatása mindenütt érezhető volt az országban. Aradon május 24-én általános sztrájk volt, de csendben lezajlott. Ezen a vidéken ráadásul a természet is forrongott. Május 30-án a Maros elöntötte az Aradhoz közel fekvő Lúgost. 175