Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Hattyúvér szerepében Simonyi Mária "a legszebb színészi ösztönökről tett tanúságot" ; "Strindberg így képzelhette el a Hattyúvér királylánya alakját". "Csacsogó, álmatag volt az ártatlan fiatal lány szerepében"; "teljes illúziót keltő finom Hattyúvére hat" - ilyen és hasonló megállapítások olvashatók az újságokban. Az ő szereplése mellett kiemelik még Judik Etel játékát, bár hozzáfűzik, hogy kissé rekedten játszotta a mostoha szerepét. Harmos Ilona, Antalffy Sándor és Saláth Etel alakítása is tetszett a közönségnek. A Hattyúvé

r. nek egyébként ez volt az ősbemutatója: Strindberg a beteg44 ágyból szívből gratulált az előadáshoz. Az Új Színpadnak ez volt az utolsó fővárosi bemutatója. Véget ért az évad, s az emberek nem gondoltak a színházra. Bresztovszky Ernő cikke a Népszavában elkésett; hiába gorombáskodott a közönséggel, nem volt foganatja. A bemutatót követően még egy hétig játszottak az Aréna út és a Dembinszky utca sarkán, de május 12-én a Népszava már arról tudósít, hogy a színház vidéki vendégjátékra megy, és visszaérkezése után ismét folytatja az előadásokat. Ekkor még senki nem sejti, hogy erre már nem fog sor kerülni. Az Új Színpad épületében 61 estén ment fel a függöny, sőt ezen kívül nyolc alkalommal délután öt órakor is tartottak előadást. Egészében véve a legnagyobb sikere Heyermans A Mar

i c. darabjának volt , összesen huszonháromszar adták elő; ezt követi Schnitzlertől az Irodalo

m (18) és a Bátor Kassziá

n (17). A színház megszűnésének okait Bárdos a következőképpen summázta: "Azon a hibán túl, hogy későn, a tulajdonképpeni színházi szezon után nyílt meg, bizonyára nem szolgált javára a fekvése sem". A nagyszámú olcsó helyek rendszerint üresek maradtak. o

e a szakszervezet sem tartotta be a megállapodást, nem vásárolta meg a 150 helyet, sőt ez a szính^ finanszírozójának is ürügyet szolgáltatott arra, hogy ő se tajrtsq meg kötelezettségeit. 174