Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Max Dauthendey lírai költeményeivel és újszerű színműveivel főként Németországban keltett nagy feltűnést. Az Új Színpadon bemutatott darabja, a Kacagni - meghaln

i a poroszfrancia háború idején, szilveszter éjszakáján játszódik. Egy francia családhoz beszállásolt német tiszt iránt a család ifjú nőtagja, Yvette különleges érdeklődést tanúsít: megtetszik neki a férfi nagy bajusza , és egyáltalában az, hogy környezetében végre nemcsak a megszokott arcok fordulnak elő. Vőlegénye, Pierre féltékeny lesz, s Yvette, hogy gyanúját eloszlassa, leitatja az őrhelyén posztoló katonát és levágja a bajuszát. Az egész család nagy ovációval fogadja a "hőstettet", már-már a becsületrendet emlegetik, amikor a németek felfedezik a történteket. Pierre, hogy menyasszonyát megmentse, magára vállalja a csínyt, s Yvette helyett ő áll a porosz puskák elé. A kis életkép azt próbálja bemutatni, hogy a háború mennyire megváltoztatja értékrendünket, és hogy egy látszólagosan mulatságos, de meggondolatlan tett hogyan válhat végzetessé. A sajtó pozitívumként említette az egyfelvonásos remek ellenpontozását. A kacagás egy szemvillamás alatt fordul tragédiába. A színpadi hatás a fontos, "belső értéke" nincs is nagyon a műnek: "Csak beleszédülni lehet". Igaza van Az Újság kritikusának: "A helyzet izgalmas, de a megoldás - szükségszerű". A Budapest megállapítása még ma is helytálló: "Egy megfagyott mosoly, halálos rémületbe merevült jókedv, diszkréten és finoman megragadott hangulat - ez az egész darab". Simonyi Mária ekkor mutatkozott be először az Új Színpadon, Yvette szerepében. A siker nem maradt el: "úgy néztük, mint az igazi, majdnem túlfinomult színjátszó művészetnek egy tehetséges gyönyörű ígéretét, amely még sokat válthat valóra"; "pazarul szórta mélységes drámai vénájának kincseit". De a legtöbb kritikus hasonló dicsérő jelzőkkel illette. A Pesti Napló a legtartózkodóbb, csupán színészi munkáját tartja említésre érdemesnek; hasonlóképpen ír Garas Mártonról, Pierre alakítójáról. Dicsérték még Pesti Kálmánt is, Yvette apja szerepének megformálásáért. 168