Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

A Népszavában a forradalmi hang hiányát panaszolják: "Ami művészi, az művészi akkor is, ha véletlenül egészen modern, vagy egyenesen forradalmi világnézetet tükröz." Az Est a munkásszínház eszméjét dicséri, míg a Nyugat a színház forradalmian új rekvizítumait veszi számba, s nyugtázza azzal, hogy minden "csaknem tökéletes". Herman Heyermans: A Mari Egy héttel a színház megnyitása után már újabb bemutatót tartott a társulat. A holland Heyermans A Mar

i c. drámai rajzát mutatták be március 20-án. Az írónak korábban már három, egész estét betöltő művét játszották Budapesten, ezek közül a Remén

yt a Thália Társaság mutatta be. Herman Heyermans tagja volt a holland Szociáldemokrata Munkáspártnak és a párt lapjait is szerkesztette. A darabban Mari, a cselédlány olyan titkot tud meg asszonyáról, amellyel megzsarolhatja: az asszony, Lotti, a férje távolléte alatt megcsalta a zongoratanárával, majd lelkiismereti urdalástól gyötörtén egy levélben megírja férjének a történteket. Nem adja fel azonban a levelet, s az Mari kezébe kerül, aki zsaroló fenyegetőzésével eléri, hogy ettől kezdve ő az úr a háznál. Ezen a viselkedésén a férj, Kurt hazaérkezése után sem kíván változtatni - s ez lesz a veszte. Kurt a két nő viselkedéséből rájön, hogy valamiféle különös cinkosság van Lotti és Mari között. Felesége végül mindent bevall: Marit elbocsájtják, ők maguk pedig külföldre utaznak, hogy ne legyenek kitéve az emberek pletykálkodásainak. Heyermans szociális tartalommal tölti meg a dráma világát. Mari már gyermekkora óta szolgál Lotti családjánál, s gyűlölete az elkényeztetett, mindennel ellátott kislány iránt ebből az időből ered: csupán a megfelelő pillanatra vár, amikor ő kerekedhet felül úrnőjén. Heyermans hátborzongatóan ábrázolja ezt a viszonyt. Az uralkodni vágyó cseléd képe elrettent bennünket: nem a szociális igazságtalanságot érzékeljük, hanem inkább Lottival rokonszenvezünk, vele érzünk 164