Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

együtt beteges hatalomvággyal terhelt szolgálójával való harcában. A darab témájából adódik, hogy néhányan fanyalogva fogadták az új darabot. Az az általános megfogalmazás, hogy a közönség tapsa nem a műnek, hanem a szereplőknek szólt. A Budapest c. lapban pl. egyenesen "rossz /darab/választásról" írnak. "Az élet alacsonyságainak realisztikus fotográfiája... jobb érzésű embernek nem kell, bizonyos társadalmi rétegeket pedig hidegen hagy." Az Újság megkérdőjelezi Heyermans darabjának irodalmi színvonalát. Kritikusa úgy tartja, hogy csak a hatás kedvéért választották ezt a művet bemutatásra. Érdekes, hogy a Népszava sem ebben a darabban látja a forradalmi művek típusát. A Pesti Napló kritikusa veszi csak észre, hogy az író egy cselédből csinált főhőst, aki "szintén ember, él, szenved, küszködik, búsul". Egy másik lap viszont a "nagyságát" sajnálja. Karinthy a Nyugatban megjelent írásában viszont így ír: "Ebben a beállításban van valami fenyegető^ s talán valami mondanivaló is (a szocialisták számára). Félel3 8 met, nyugtalanságot érzünk." A rendezés a házaspár tragédiájára helyezte a fő hangsúlyt, az asszony vívódására élezte ki a helyzetet, aki teljesen belebetegedett saját hűtlenségébe. A Független Magyarország jogosan bírálta ezt a megoldást. Valójában a cseléd személye a hangsúlyos: a dráma lényegét éppen Lotti és Mari megváltozott viszonya adja, s ennek hatására változik meg az asszony viselkedése is. Az eltérő értelmezések erősen befolyásolták a színészi alakítások megítélését is. Judik Etel Marija mindenkitől csak dicséreteket kapott. "Ragyogó, élettől duzzadó előadás, alakítás", "komikus és mulatságos volt, amellett, hogy félelmetes maradt". A Nyugatban Karinthy szintén külön neki szentelte bírálata nagy részét. Egy helyen az előadás során Mari letegezte asszonyát, bár ez nem volt benne az eredeti szövegben. Karinthy ezt észrevéve így írt: Judik Etel "ezen a helyen alkotott és teremtett tökéletesebbet, mint az író". (Az igazság165