Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

naiv" volt. A berendezés tárgyai a falra voltak festve. S amikor Márton kezéből a darab végén kiesik a fuvola, a földön tovább szól, mintha mi sem történt volna. Az ég kékjében festett, tehát agyhelyben "repülő" madárkák csiripeltek.

3

7 Az első estén nem történt semmiféle baki vagy bukás. Sőt, a lapok túlnyomó része nagy rokonszenvvel írt a vállalkozásról. Néhány kritikus, aki eleve azzal a szándékkal ment ki a ligetbe, hogy lehetetlenné teszi a színházat, természetesen talált hibát. Az Est például többé egy sort sem közölt az Új Színpaddal kapcsolatban. De nemcsak az előadásokat illették dicsérő szavakkal, hanem a színház épületét és nézőterét is. "A nézőtér tágas és intimusan kellemes mégis. Gyönyörűen megépített kis színház... Az előcsarnok széles, a kedves buffet-nek pedig az a varázsa is megvan, hogy dohányozni szabad benne. Rendkívül kellemes hatást tesz a nézőtér boltozatos üvegmennyezete, az egész színháznak olyan külsőt ád, mintha üvegház lenne." (Az Újság) A színházhelyiséggel kapcsolatban természetesen bőven lehetett kifogást találni: a színpad széles, alacsony, nem jó a terem architektúrája. "A nézőt, bár kissé kijózanítja nagy munkásjelszavaival, nem kelt antipatikus benyomást." A színház céljaival is egyetértettek a kritikusok. Örömmel üdvözölték a színházak nagy családjának legkisebb gyermekét, bár féltették, hogy a konkurenciával vajon meg tud-e birkózni. A Független Magyarország cikkírója azt fejtegeti, hogy Budapestnek végre olyan színháza is van, melynek a művészet az egyetlen célja, s-így £L közönségnek fel kell készülnie arra, hogy a "kritika mezőin" minden bemutató után ádáz harcokat fog látni. Általános kívánság, hogy jó előadásokat tartsanak a továbbiakban is az irodalom legnagyobb műveiből. Nem egy vélemény szerint ugyanis az első alkalommal csak az előbbi két követelmény egyikét, a színvonalas előadást sikerült teljesíteni, az irodalom még várat magára. 163