Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

A század elején azonban , a különféle izmusok virágkorában, melyek a hagyományos drámai szemléletmód ellen tiltakoztak, egy sor ízlésbeli programot hordozó egyfelvonásos szüleg tett. A pályázatra beérkezett művek közül egyik sem gazdagította az irodalom- és színháztörténetet. A zsűri (Bárdos Artúr, Góth Sándor, Szini Gyula, Hevesi Sádor, Nádai Pál) rezignáltán közölte, hogy a nagyszámú pályamű közül még közlésre sem találtak alkalmasat. A Színjáté

k első matinéját 1910 karácsony másnapján délelőtt tartották meg a Zeneakadémia termében. A szerkesztőségen kívül jelen volt és fellépett Góthné Kertész Ella, Szini Gyula és Siklós Albert. Az előfizetők díjtalanul kaptak jegyet, családtagjaik és a többi érdeklődők két korona fejében nyertek bebocsátást. Eredetileg Balázs Béla A kékszakállú herceg vár

a c. új misztériumának előadását tervezték. Balázs Béla Lukács Györgyhöz írott leveleiből kiderül, hogy Bánóczi László rendezte volna az egyfelvonásost, Törzs Jenővel és Ferenczi Sárival a főszerepben. A személyi ellentétek mellett azért hiúsult meg a Balázs-bemutató, mert a szerző egy nemzeti színházi előadás reményében lemondott a matinén való szerep8 / a lésről. (Végül csak 1913-ban kerülhetett színpadra műve a Nyugat-matinén, Bárdos Artúr rendezésében.) A Színjáték előfizetőinek a délelőtti találkozón először Bárdos Artúr "csevegett" a jövő színpadáról. A lap profiljának megfelelően Siklós Albert fiatal zeneszerző, a zene "jeles teoretikusa", a Zeneművészeti Főiskola tanára következett, aki a modern zenéről tartott előadást. Ezután az akkor ismert és sikeres francia drámaíró, Pierre Wolff Az ingován

y c. színművének egy részletét láthatták az érdeklődők. A drámát 1907-ben, Góth Sándor és felesége főszereplésével mutatták be a Vígszínházban. Bárdos nemcsak azért választhatta a két művészt, mert hírnevük sok embert vonzott, hanem véleménye megegyezhetett Kosztolányiéval, aki azt írta Góthnéról, a bemutató kapcsán: "Nem elismerést 150