Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

reográfussá" teszi a cárt, aki csak saját magának engedélyez cselekvési szabadságot, mások ellenszegülését pedig bünteti. A tablóban vagy pl. a modell-festő viszonyban kialszik az interakciószerű cselekvésmomentum, és ezzel minden teátralitás, habár a "néző" a csökkent következménnyel járó próbacselekvés értelmében "ágál", a modell pedig "prezentálja" magát. Ilyen a kiállítás is, a képek bemutatója, ahol az általunk hasTiálatos értelemben nem lehet interakcióba lépni, de a kiállítási terem mégis a szokásostól eltérő, kiemelő funkciójú, ahol - a képektől és tárgyaktól indíttatva - esetleg teátrális kapcolatba kerülhetünk másokkal. Ezek a példák egyrészt érzékeltetni kívánják, hogy nem minden cselekvéselem teátrális, és azok sem mind, amelyekben csökkent következménnyel járó próbacselekvés fedezhető fel. Csak akkor beszélhetünk teátralitásról, ha mindkét ismertetőjegy .kimutatható. Másrészt egy teátrális cselekvéselem leírásakor ügyelnünk kell arra, hogy a csökkent következménnyel járó próbacselekvés melyik oldalon jelenik meg. Harmadjára: milyen mértékben távolodik el a cselekvéselem olyan szélsőséges pontoktól, mint - az egyik fél halála vagy nyugalmi állapotba hozása - amelyek a teátralitást megszüntetik. Ezzel bebizonyosodik, hogy ez a kétségtelenül komplex fogalom nem parttalan. A két ismérv - a kiemelés és a csökkent következményekkel járó próbacselekvés - létét vagy nemlétét a legkülönbözőbb folyamatokban vizsgálhatjuk, ezenkívül leírható a folyamat minőségi különbözősége és történetisége is. Mivel kommunikációs viszonyról van szó, a leíráshoz hozzáfűzendő a mindenkori jelentések testhez kötött átadásának iránya is. Ez azonban, összevetve egy strukturális elemzéssel, nem okozhat különösebb nehézséget. A teátralitás konkrét, történelmi, kiemelt, játékos interakcióként való értelmezési kísérlete bizonyára csak egy a sok közül (és ki kellene egészíteni a nyelv teátralitásának komplexumával). A fogalmi konfúzió szétoszlatásához mindenképpen hozzájárulhatna, valamint a szociális kommunikációs folyamatok pontosabb, szelektálva 141