Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

zönség tői."^ A színi eszközökkel megjelenített drámai igazságot, személyes hangon, a rendező közvetíti a közönség felé. Erről P. Brook így vall: "Van egy pont, ahol az igazi élmény a szavak között bontakozik ki. A nyelv elviheti egy pontig, de soha nem fejezheti ki az élmény tényleges realitását, mert az a szavak, a kifejezési eszközök között búvik meg. Hát én éppen ezt keresem: tökéletesen konkréttá és láthatóvá akarom tenni azt a bizonyos valamit, ami éppen csak becsúszik két szó közé, de valójában egyedül képes kifejezni a dolgok lényegét. A közönség persze nem látja azt, ami láthatatlan, de megérez bizonyos sűrűséget, bizonyos szubsztanciát: az eszmét, ami g most változott át anyaggá." P. Brook egy világos, áttekinthető, természetességen és egyszerűségen alapuló színjátszás hívének vallja magát, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a színpadon a színész, az alak és a valóság egységes egészbe olvadjon össze. Ehhez azonban elengedhetetlennek tartja, hogy a színész és a közönség között kapcsolat jöjjön létre. A Mahabharat

a előadására utalva, erről a kapcsolatról így szól: "Véleményem szerint nagyon fontos megérteni, hogy mindaz, ami hasonlít a mindennapi élethez, a közönséggel való kapcsolat megteremtése szempontjából elsődleges kifejezésbeli jelentőséggel bír. (...) Vegyük például a ma esti közönséget: ha az előadás azzal kezdődne, hogy a színpadon valaki elbűvölő virtuozitással ind mudrákat adna elő, a nézőtér és a színpad között azonnal űr keletkezne, melyet nem lehetne többé betölteni, mert a közönség úgy érezné, hogy a kulturális megfélemlítés eszközeivel próbálnak hatni rá. A mi előadásunk viszont azzal kezdődik, hogy egy kisfiú átmegy a színpadon, vizet iszik, találkozik egy férfival (...), aki megkérdezi tőle, tud-e írni. (...) A természetes viselkedés - a sétáló kisfiú -, az egyszerű kifejezés, ami lényegében az egyetlen és igaz egyetemes nyelvezet, olyan támpont, amelyhez állandóan viszsza kell térni, bár nem szabad ennél a fokozatnál megrekedni. Sőtjaz előadás folyamán változtatni kell a távolságokat, egyszerre több síkon kell ábrázolni: a színházi nézőpont mozgé126