Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

kony. A színház maga a mozgás." A felvilágosodás idején, a racionalizmus és a szövegközpontúság térhódításával alakult ki a felfogás, hogy a nyelv segítségével minden kifejezhető. Ennek a véleménynek eredményeként a drámai dialógus abszolutizálódott. A romantika erősen szétzilálta a klasszicizmus idején megmerevedett nézeteket, és amikor a dráma és a színház egyre határozottabban szétvált feltűntek a nagy színészegyéniségek, általánossá vált a rendezői tevékenység, létrejöttek a nagy társulatokat foglalkoztató színházi intézmények. A dráma abszolút fogalma háttérbe szorult, és mind nagyobb jelentőségre tett szert a sajátos kifejezési eszközökkel alkotó színházművészet, valamint az az intézményi közeg, amelyben a színházi előadás megvalósult. A drámai mű sorsát hosszú időn keresztül a drámaíró egyénisége, képzelete döntötte el. A fejlődés során, amikor a műalkotási folyamatban bekövetkezett munkamegosztás következtében nyilvánvalóvá vált, hogy a színházi előadás kollektív alkotómunka gyümölcse, az írott dráma és a színpadi gyakorlat között szoros kölcsönhatás létesült. Az ' irodai mi'drámai' szöveg és az 'irodalmi-színpadi' szöveg, valamint a színházi kollektíva alkotómunkájaként jelzett 'színpadi megfogalmazás' olyan fogalmak, amelyek ennek a kölcsönhatásnak erősödését, a dráma abszolút fogalmának relativizálódását és a színházművészeten belül tapasztalható műfaji differenciálódását mutatják. Ezek a fejlemények a szerző teljes önállóságát megkérdőjelezték és azt jelentették, hogy a drámai szöveg többé nem a színházi előadás kizárólagos alkotó része, hanem csak egyike azoknak az elemeknek, amelyek egységéből a színjáték megszületik. Amikor tehát a drámai szöveg viszonylagos teljességéről beszélünk, arra a fejlődési folyamatra gondolunk, amely a műfaji fogalmak változásához, a színházi nyelvezet korszerűsödéséhez, a nem-verbális színpadi kifejezés térhódításához vezetett, és az ehhez szükséges intézményi háttér kialakítását eredményezte. Művészi, műfaji és szociológiai szempontok késztetnek arra, hogy - nem zárva ki abszolút önállóságát - a drámának a színház127