Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

SZÍNHÁZELMÉLET NYERGES LÁSZLÓ A DRÁMA ÉS A SZÍNJÁTÉK VISZONYÁRÓL A dráma kettős létformával bír: egy irodalmi-szövegszerű, állandó létformával és egy történetileg változó színialakzattal. Hozzá kell tenni, hogy a színpadi megvalósítás során az irodalmi szöveg változásokon mehet keresztül. A dráma és a színjáték viszonyáról szólva Bécsy Tamás megállapítja, hogy téves az a vélekedés, amely szerint a színjáték visszaviszi a drámát az élethez. G. Simmelt idézi, aki szerint a színjáték csak látszólag viszi vissza az élethez az írott drámát, valójában az egydimenziós világot és az absztrakt tartalmakat háromdimenziós, realisztikus formává alakítja: "G. Simmel ebből vezeti le, hogy a színész a nézőt távol tartja a valóságos világtól, de benne tartja a művészet világában."''' Úgy gondolom, hogy a dráma-színjáték dialektikát tekintve a kérdés nem merül fel olyan élesen, hogy a színjáték életutánzat vagy műalkotás-formát ölt-e. Nyilvánvaló, hogy a színjáték számos ponton érintkezik a valósággal, ugyanakkor lényege az a jelentés-tartalom, amellyel a színjáték különböző elemei a színpadi helyzetet feltöltik, és ezáltal a színházművészeti alkotás természeti létrétegének és jelentéses rétegének szintézisét teremtik meg . A színjáték tehát az ember lényegi tapasztalatait tükrözve életigazságot rögzít, és ahogya

n ezt teszi - absztrakció, stilizálás, a költői sűrítés segítségével, a térbeli távolságok és az ábrázolási síkok változtatásával, fény- és hanghatásokkal - attól válik művészetté. Arni a dráma, a színjáték és a valóság viszonyát illeti, ezzel kapcsolatban Hegedűs Géza szemléletesen és pontosan fogalmaz: "A dráma a négydimenziós valóságot átstilizálta 119