Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
irányzatainak nincsenek egyformán birtokában a különböző rendezők, fordítók, adaptálok s a színészek. Mint ahogy az is magától értetődik, hogy Freud követői és ellenzői gyakori sikereiben vagy netán balsikereiben a divatnak is megvan a maga szerepe. Másszóval: a pszichoanalitikai, antropológiai, vagy tágabb értelemben az egzisztenciális értelmezési "kulcsok" (amelyek, mint minden más, ha mértéktelenül alkalmazzák, félő, hogy "tolvajkulccsá" válnak) azóta szaporodtak el, amióta gyengült vagy elveszítette hitelét részben a marxista történetiséget hirdető vagy gyakorló kritikusok és művészek túlzásai miatt - a műalkotásnak (esetünkben a színháznak) az a fölfogása, amely a műalkotást a történelemből, a tásadalmi viszonyokból, a saját korszak teljes kultúrájából eredezteti. Pirandello, kérem, feküdjék le! : ezzel a pszichoanalitikus díványára való nyílt utalást tartalmazó címmel hozta le néhány éve az egyik olasz újság kritikusának a recenzióját arról az előadásról, amelyet Massimo Castri vitt színre Luigi Pirandello egyik darabja alapján. Ez a produkció a harmadik része egy eszmei trilógiának, amit Castri az Öltöztessük fel a mezteleneke t c. Pirandello-színművel kezdett, majd Az életet én adtam neke d cíművel folytatott. Ezek viszonylag alkalmasak arra, hogy egy szétdarabolásújrakomponálás eljárásának vessék őket alá, amire a rendező, úgymond, szakosodott. A trilógia legjelentékenyebb darabja, a Hol az igazság ? esetében, épp ellenkezőleg, arról volt szó^ hogy egy elismert remekművel kellett szembenézni, amit ráadásul mindig is némiképp a pirandellói "filozófia kiáltványának" tekintettek. Mármost a szóbanforgó rendezésben éppen ez a "filozófia", vagyis a szerző szószólójának tartott Laudisi egyszemélyes kórusában megtestesülő relativisztikus szkepticizmus vezettetik vissza személyes nyomorúságára, arra a funkciójára, hogy kegyesen elrejtse az Erósz és a halál pulzálását, a dráma autertikus ihlető motívumát és legbenső magját. Végül is a Hol az igazság ?, ill. a pirandellói mű felfogásának megkérdőjelezése Itáliában jó egy 116
