Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
meglehetősen elterjedt, jóllehet a feminista öntudat kiteljesedésével ma már nem sok nő értene egyet férjével abban, hogy ezt a nyugtalanító nevet adják fiúgyermeküknek.) Éppen az Othell o kínálja - egy sor akár esetleges egybeesés okán is - érdekes példaként magát a "klasszikus" szöveg különböző megközelítésmódjainak vizsgálatára az olasz rendezők, színészek, adaptálok részéről. Az utóbbi öt-hat évben Olaszországban láthattuk Gassman Othell o ját (az ő fordításában, rendezésében és címszereplésével), Carmelo Bene lepárolt és újraalkotott Othell oját két különböző változatban. Aztán az elmúlt évadban láthattuk Corrado Augias különös átírását, a "fordított" tragédiát, a "Tisztességes Jágót". Végül 1985 júliusában a sok szabadtéri színház egyikében (úgy hiszem, abszolút elsőként) bemutatásra került az Othell o nem shakespeare-i változata, hanem olasz forrásáé, Giovan Battista Giraldi Cinthio novellájáé, ami lényegében ugyanezt a történetet mondja el, de amihez képest a brit szerző lényeges módosításokat eszközölt. Ugyanabban az időszakban "futott" még egy Shakespeare-féle Othell o, Giancarlo Shragia rendezésében, Enrico Maria Salernoval a címszerepben, ami véleményem szerint összességében újat vagy jobbat nem adott hozzá az olasz Othell o-előadások történetéhez. Sajátossága abban állott, hogy ugyanaz a színész (Eros Pagni) játszotta Jágót, rnint aki az Augias-féle Tisztességes Jág ób an. Ebben a munkában, ahol végeredményben Othelló alakja fel sem tűnik, Jágót úgy ábrázolják, mint aki az Állam (ebben az esetben a Velencei Köztársaság) alázatos és lojális szolgája, aki harcol ugyan a mór ellen, s nem habozik alantas eszközökhöz is folyamodni, de teszi ezt a közjóra tekintvén, minthogy meggyőződése szerint amaz - kiváló hadvezér ugyan a háborúban - riem rendelkezik a kormányzáshoz szükséges erényekkel. Itt tehát egy olyan politikai olvasattal állunk szénben, amely nincs híján a Machiavellire való hivatkozásoknak sem, s aminek alapján teljesen átdolgozták a tragédiát. De tüstént meg kell jegyeznünk, hogy mindaz, ami a shakes jenre-i tragédiában politikai vagy <°kár történclmi113
