Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Garas Dezső. Népszínház Józsefvárosi Színháza 1932.1.22. De Filippo, Eduardo: FILUMENA HÁZASSÁGA (Filumena marturano). Díszlet: Szlávik István. Jelmez: Szakács Györgyi. Rendezte: Csiszár Imre. Szolnok, Nyári Színház 1933.VI.13. LUNAR I LUIGI KLASSZIKUSOK A KORTÁRS OLASZ SZÍNHÁZBAN Rövid előadásomban a jelen helyzetről és azokról az áramlatokról fogok beszélni, amelyek a mai olasz színházban megfigyelhetők a nemzeti "klasszikusok" jelenlétével kapcsolatban. Mindezt egy olyan fél évtized, az 1976 és 1980 közötti évek példájával szeretném illusztrálni, amely időben nincs sem túl közel, sem túl távol. Határozzuk meg mindenekelőtt, mit nevezhetünk "klasszikusnak" az olasz drámairodalomban. Mint ismeretes, Olaszországban nincs olyan hivatkozási pont, mint pl. Shakespeare Angliájában vagy Moliere Franciaországában: ezek olyan interpretációs folyamatosságnak a szimbólumai, amelyek úgy kötik össze az egyes korszakokat, hogy törzset képeznek. Olaszországban az egyetlen hasonlóan értékelhető alkotó Carlo Goldoni, de csupán lényeges megszorításokkal. Először, Goldoni olyan író, aki a nemzeti nyelv mellett jelentős mértékben felhasználta a venetói dialektust; másodszor, viszonylagosan fiatal alkotóról van szó, aki ideológiai és formai szempontból "szinte kortárs"-nak is tekinthető; harmadszor pedig az a tény, hogy a polgári és a romantikus kritika Shakespeare és Moliere szárnyaló zsenialitásával és "arisztokratikus" külüncségével szemben alacsonyabbrendűnek tartotta Goldoni polgári közegét. Gondolom, itt az ideje, hogy bátran szembeszálljunk ezzel a nézettel, s visszaadjuk - a két Nagy Dráma103