Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Paulay Lajos: Paulay Ede és több Nemzeti Színház-i tag szabadkőműves munkássága
embertársaink érdekét a magunkává teszi, akkor páholyunk a szövetság diszáre virágozni fog!"' A másik - ugyanebből az időből idézhető - szövegrész Paulay Ede fogalmazása: "Az európai országok összes társ-páholyokhoz intézett korirat"-ból származó békefelhívás: "... Ez év elejétől, országunk közvetlen határán dúl a háború! A háború! az öldöklés, a vérontás, a kiváltságolt emberáldozás! ez a szörnyeteg, mely a zsarnokok felfuvalkodásából és - fájdalom! az emberi szenvedélyek vak dühéből táplálkozik! Remény és aggodalom közt hányatva egy év óta remeg minden kebel, mely az emberiség közös érdekeit, jogait, művelődését közös elnézéssel, egyetértéssel, szeretettel óhejtja és hiszi elérni, megvédeni és biztosi tani. Ma azt a azünetet éljük, midőn a vihar előtt a természet nyugodt, a lég mozdulatlan; de ki áll jót érte, hogy elvonul a vihar, és már a következő pillanatban nem zúzódnak-e össze legszebb reményeink, nem semmisülnek-e meg a béke, 8 szeretet legmagasztosabb alkotásai? Gyaníthatjuk, hol tör ki a vihar: de sejthetjük-e, hol fog megállni? hány családot foszt meg kegyetlenül fenntartójától? hány özvegyet, árvát taszit irgalmatlanul mások Irgalmára? hány nemzedékre akasztja meg körülöttünk az emberiség haladását, és fojtja meg boldogságát? ... kövessenek el saját körükben mindent a háború iszonyainak eltávolítására; s ha ez általában már lehetetlen, legalább következményeinek enyhítésére, az ütendő sebek gyógyitására, a szenvedések csillapítására. Mi részünkről biztosítjuk őket, hogy a viszonyok bármiként forduljanak, a profán /«• nem szabadkőműves a szerző/ élet ridegsége bár külsőleg ellentétbe állítson egyik, vagy másik testvérrel, mi mindig át leszünk hatva testvéri kötelességérzetünktől, és minden körülmények közt testvéri kart nyújtunk az elé, aki azt igénybe venni ácarja, vagy kényszerül."' 2 ^ Érdekes, hogy a újvidéki Libertés-páholy azon kifogásának visszautasítására, hogy a körirat politikába elegyedik, a válasszal a Corvin-páholy ismét Paulay Edét bizta meg: "A mi felszólításunk egy szóval sem emlékezik politikáról; nem is az a célja, hogy a profán világ előtt tüntessünk; legkevésbé pedig az, hogy a - bármely államok közt - kitörhető háborút megakadályozzuk. De kétségtelen az, hogy közel szomszédságunkban, vagy esetleg hazánk határain belül is várható az emberiség közművelődésének gúnyjáre, legmagasabb érdekeinek kijátszására a háború - melyet minden szabadkőműves elitéi -, melynek iszonyait eltávolítani, s ha nem lehet, mivel nem is tőlünk függ, legalább következményeit enyhíteni, minden szabadkőműves kötelessége"/ 26 / 98
