Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/
va a tudományok óriás jelképeivel... Ostobaság lánczon, utána gyermekek kacagják. Cigány banda, Polgármesteraó aranyozott főzőkanállal, a /többi mester felesége.../ levessel, töltött káposztával..." stb. Vőfélyversekhez hasonló ünneplő rigmusok... Egyszóval az eredeti darab szatirikus tartalmának mellőzését ismert szinpadi fogással játékos látványossággal igyekszik pótolni Balog. Ám a jószemü cenzor még itt is talált kihúzni valót. A gyermekek ugyanis azon vetélkednek, hogy melyikük apja lesz most már polgármester, vagy biró, ki rendelkezik olyan házzal, amely előtt elfér a kaloda, vagy kinek pitvarában "lehetne akasztani a hegedűt mellyet a rabnak kezére, nyakára szorítanak." Ez tehát hazánkban a polgármesterré, biróvá válás legfőbb követelménye! - Itt sem volt véletlen a cenzori húzás. A bohócsapka mögül minduntalan kibukik a megbéklyózott ország szenvedő arca. Balog csakugyan a bohócság mögé rejtett politikai célzások nagymestere, de mégis fennakadt a cenzor hálóján - Pesten! Mert hogy azután mit rögtönöztek vidéken, azt ma már csak sejthetjük Balog másik politikai témájú szinmüvének, Pesten majd fél évszázadig betiltott, vidéken viszont zavartalan sikerrel szereplő Cserny György sorsából Ítélve. - Mindenképpen ugyancsak távol vagyunk attól a felszabadult Jégkörtől, amelyben a dániai demokrácia túltengését kifigurázó eredeti darab született. 73 ^ 7 Balog István elsárgult súgókönyvei, a hajdan aktuális célzások, a cenzorral való "kötélhúzás", hiven vallanak arról, hogy a reformkor nagy politikai eseményeinek, harcainak visszhangja miként csapódott le az alsóbb néprétegek tudstában ós hogyan jelentkezhetett a korabeli szinpadon. Legjellemzőbb talán a nemzetiségi kérdést érintő fent emiitett dialógus. A több nemzetiségű államban a nemzetiségek egyenjogúságának kérdése a reformkor és a szabadságharc egyik feszitő megoldatlan problémája. Az 1973-as Petőfi-évforduló kapcsán irodalom- és történelemtudomány együttesen vizsgálta a bonyolult kérdést. /31/ Balog bohózata a mesteremberek párbeszédében valóban tipikusan fogalmazza meg a karzat állásfoglalását, és a cenzor is ugyancsak tudta, hogy jobb, ha a plebs dörgő tapsa inkább ártatlanabb csattanókon tör ki. A nagy tömeghez közvetlenül szóló szinház nyilván még kevesebbet engedhetett meg magának, mint a sajtó, mert mint ismeretes, a későbbi években a szük értelmiségi elithez szóló Athenaeum hasábjain elvi szinten hosszabb időn át zajlik a témáról folyó éles vita/ 32/ 60
