Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/
Ahogy ezek a kérdések a kisemberek tudatában jelentkeznek, azt fogalmazzák meg Balog komikus "collegium politicum"-jának szereplői. Ezt húzta ki a cenzúra, amivel alapjában kilúgozta a politikai szstira eredeti tendenciáját, a magyar viszonyokra jé érzékkel adaptáló darab savát-borsát. Pedig Balog bohózata csakugyan tisztes tanító célzattal, a reformkori "haladás" szellemében vette célba honfitársai maradiságát, a polgárosodást, nemzetté válást gátló előitéleteit. "A magyar független önérzésében kerüli a munkát, s büszke vadsággal félreteszi a lelki előmenetelt s csinosodás leg/33/ szűkebb eszközit...." - veti kortársai szemére Széchenyi.' * M És ime a tétel szinpadi példázata Balognál. Az "egy mesterség helyett kettőt, hármat üző", kontárkodásukat fennen hirdető', munkátlanul tivornyázó hazánk fiai ostoba önteltséggel kizárják a gyülekezetből az "Angolhonba" tekintő "dolgához látó" német mesterembert. A darab végén a szerencsés befejezésben a felfuvalkodott, gőgös magyar mesterember hibáját elismerve kezet nyújt az őt ós társait jogosan biráló szorgos német iparosnak. /III. felv. utolsó jel./ BÁNYAI: /Amikor megtudja, hogy tréfa volt/ Kő esett le szivemről Koller uram; Kegyednek igaza volt, adjon kezet: egy munkás, békés ember többet ér 100 nyugtalan féltudósnál. A derűs tanmese hátterében akár ott is érezhetjük Wesselényinek a magyarság és a hazai nemzetiségek viszonyát elemző /a cenzúra által betiltott/ drámai hangú figyelmeztetéaét is /1833/: "A magyar kinek úgyis nagy hajlandósága van osúfsági névvel bérmálni más nyelvüeket... mindezeket gyakran megveti s lenézi... Önmagát gyengiti azokat magától elidegenitvén, s távol tartván... Mi lehetne a magyarból, ... ha mindegyik nemzetiségből a jót, célirányost /mellyel pedig ki egy, ki más tekintetben, de mindegyik bővelkedik/ a többivel egyeztetné, az ellenkezőket ... pedig a haza oltárán égetné el... vétkes és hibás mindaz, ami kölcsönös ingerlést s idegenkedést szül, még az ilyest okozó tréfa is hiba a káros lehet ebben"^ 3 ^ Folytathatnánk a sort; ahány jelenet, megannyi, szinte a reformkori sajtó lapjaiból kilépő apró hétköznapi genre-kép. A korabeli hírlapok különféle rovatai meggyőzően vallanak a magyar reformkori középrétegek növekvő érdeklődéséről a nyugati polgárosodott világ 61
