Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/

komplex problematikájának "a karzat" szemszögéből való vulgáris elintézése is. A felolvasott újságrésszel is ugyancsak elevenébe talál Balog, mert az új rendelkezések következtében valóban foko/29/ zott keletje lett a magyar nyelvű könyveknek.' ** Ezt a nyilván heves indulatokat kiváltó témát a cenzor jobbnak látta mellőzni, minden egyéb, a korabeli gazdasági vagy politikai életet érintő leghalványabb célzással egyetemben. Amikor például Balog Holberg komikus politizáló testületét munkátlan ivókompániává enyhivte bohókás protokoliumban ismerteti annak célkitűzéseit: "... látván e tudós gyülevész /megigazítva gyülekezet/, hogy sok a munka és kevés az inni való azért alkotván egy tudós gyülekezetet, mellynek politikus a neve, mellynek tagja csak az lehet ki több tudományok ágába be tud vágni, s' egy mesterség helyett kettőt hármat üz, ..." Mire a dolgos német mester a sokféle kontárkodás helyett a nyugati mintájú speciallzálást említi, amivel "Angolhonban csudákat tesznek." Bányai viszont azt feleli, hogy a csizmadiaság nem osztható fel részekre, mert "egészen felvéve se képes emberét táplálni." - A cenzor kihúzta a vitát. - Sőt az azt követő szint is, amikor a már-már verekedésbe torkolló tanácskozás végén a vitát vezető Bányai kijelenti "Bölcs tanács, most nagyon mérgesek vagyunk, pedig a parlamentbe hideg vár kell, én kegyelmesen elhalasztom a gyűlést. MIND: Jó lesz. PETI: Híjába! néha az öregeknél is van foganatja a nyirfa seprűnek, nem csak a gyerekeknél." /I. felv., 11. jel./ Az ilyenfajta kitételeknek ez előző évek terroreseményei után elég egyértelmű visszhangjuk lehetett. Vagy még inkább annak a "bemondásnak", amikor Peti megtudja, hogy gazdája polgármester lett, "Ne bolondozzék mesteruram"-mai, mondja, amire Bányai méltóságteljesen rendre utasítja: "Illy illetlen kifejezésekkel elmaradj, mert hazaárulásba esel, 's fejedet vesztheted." Ez az 1837-es terrorperek után ós Wesselényi elitéltetésének évében csakugyan elég gyanús célzásnak tűnhetett, A látszólag jámbor tudománykodásra hangolt célzatú bohózat sorai mögött lépten-nyomon megérezzük a magyar politikai élet feszült légkörének villámlásait. Jellemző a polgármester beiktatási ceremóniája is. Ez teljes egészében Balog leleménye, Holbergnól nyoma sincs, amolyan látványos magyar lakodalmi ós farsangi menetek ötletes keveréke, bohókás karnevál, amelyben a cipész mester "koszorúz-