Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/
történeti módszerét meghaladó új komparatisztlka számára a hatás átvétel-változtatás nyomonkövetésével a nemzeti sajátosságok, társadalmi mozgások mélyebb megismerésének eddig kevéssé kiaknázott lehetősége nyilik. A müközpontú vizsgálatokkal párhuzamosan a befogadó közeg, a közönség felől való megközelítés komplex vizsgálati módszerei mellett a tömegizlés iránti megélénkült szociológiai érdeklődés újabb jelzései napjainkban a kolportage, a ponyva, a kalendáriumok és ezzel rokon periodikák feltárásával foglalkozó nemzetközi irodalom szaporodása is. 7 '' 7 A színház- és drámatörténet természetéből adódóan megköveteli az effajta megközelítést - mert az iró irhát szűkebb élit»vagy akár az utókor számára - a drámai mü csak a színpadon, a közönséggel való találkozással válik valósággá. Fekete Sándo Kerényi Ferenc , Solt Ando a korábban irodalmi jelentéktelenségük miatt érdektelennek tartott bécsi és bécsi hatásra született másodrendű színmüveket vették vizsgálat alá, hogy többek között éppen Petőfi szellemi érlelődésére gyakorolt hatásukra hívják fel a figyelmet. /9/ Vörös Károly ' pedig egyenesen arra figyelmeztet, hogy a pesti szinház műsorának és éppen Balog István eredeti darabjainak és fordításainak vizsgálata a magyar ós magyarosodó alsó rétegek, az alakulófélben levő pesti kispolgár arculatának vizsgálatához érdekes anyagot szolgáltathat. Ezek az irodalmilag igénytelen színművek a kultúrhistóriai, izlésszociológiai vizsgálódás száraára páratlan értékű dokumentumok. A közönség igényét, változtató hatását talán közvetlenebbül tanulmányozhatjuk bennük, mint a magasabb rendű drámai alkotásokben, A magyar drámairodalom néhány kimagasló csúcsa, a Bánk bán . Csongor és Tünde csak hosszú évtizedek múltán találkozott a szélesebb közönség igényével, mig a gyengébb darabok, a közönségsiker és kritika visszhangjával összevetve lemérhetően szinte minden más műfajnál kézenfekvőbben mutatják, mi kellett és mi nem a nézőknek, és ugyanakkor jelzik a formálódó értelmiség és az alsóbb néprétegek igényének viszonyát is. 7 " 1 " 07 Színjátszásunk kezdeteinél, a "magyarítások" meghatározó szerepének idején a korabeli szinpadi szakemberek legjavát foglalkoztatja a forditás és adaptálás elveinek tisztázása. Bajza /A Tékozló 1838. szept. 2-i előadása alkalmából/ sajnálattal állapitja meg, hogy "A gazdag erű R-aimundnak e szép tündér regéje nem bir a magyar színpadon annyi hatással, mint a németeknél mindenütt... Népi daraboknál már az által, hogy magyar nyelvre tétetvén át, azon levegőtől mellyben éltek és mozogtak fosztatnak meg, de mit mondjunk akkor a midőn az áttétel 50
