Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/
Balog István a 19* század elején induló magyar színjátszás hősi korszakának egyik legérdekesebb alakja. Vándortrupp igazgató, komikus szinész, példátlan termókenységü szirimüiró, forditó-adaptáló. A korabeli magyar társadalom minden rétegében otthonosan mozgó, de főként az alsó néprétegeket és a népköltést jól ismerő rutinos szinházi ember, a nemzetközi szinházi repertoárt áttekintő vérbeli komédiás tipus. A korszak jellegzetes embere: elszegényedett dunántúli nemesi család sarya, félbemaradt medikus, filozófiahallgató, 1810-től vándorszínész, majd 1839-től, a Nemzeti Színház alkalmazásában szinész, könyvtáros, fővilágositó, a drámabiráló bizottaág tagja, végül pénztáros. Színdarabjai, fordításai, átdolgozásai 1812-től állandóan szerepelnek a vándortársulatok műsorán és a Nemzeti Szinház első három évtizedének is egyik legtöbbet játszott magyar szerzője. Eredeti darabjai nagyrészt a falunak éa városi kisembernek, a "karzatnak" szólnak. Nem maradandó, irodalmi mértékkel mérhető müvek, hanem a napnak szánt gyorsan megirt, elevenen pergő, jó humorú vigjátékok, bohózatok. De legjobb müveinek egyikemásiké mégia hosszú életűnek, nagy hatásúnak bizonyult.' 17 I. Balog a közízlés ismeretében választja ki eredeti színmüveinek tárgyát, ismert meséket, szájról szájra járó anekdotákat, jó értelemben vett "közhelyeket" dolgoz fel. Mindig aktuális, a "levegőben" levő témákat visz szinpadra, frissen, fordulatosán. Ez a rendkívüli alkalmazkodó képessége, a hazai élet tökéletes ismerete és eredeti humora teszi alkalmassá arra, hogy a külföldi, elsősorban bécsi külvárosi színpad hatásait olyan kitűnően asszimilálja, hogy legjobb darabjai eredeti, jellegzetesen magyar népies szinjátékok, bohózatok. Éppen ez a különös képessége teszi számunkra érdekessé adeptáló-fordító tevékenységót. Talán joggal várhatunk e fordítások súgókönyveinek sokrétű vallatásától érdekes kultúrtörténeti, Ízléstörténeti ismereteket. A modern folklorisztika már régen felfigyelt a nemzetközi vándormotívumok, mesék, dallamok nemzetközi elterjedésénél arra, hogy az átvétel éa az elutasítás, a variánsinvariáns affinitás vizsgálata sok tanulsággal szolgálhat egy nép /2/ etnikai, társadalmi sajátosságainak felderítéséhez , és hogy nem /3/ véletlen, mi megy át a határon és mi marad innen , Az irodalomtudományban a modern komparatisztika újabb eredményei is arra hívták fel a figyelmünket 747 , hogy a motivumkutatás mechanikus szellem-
