Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Fried István: A végzettragédia magyar vége

ötödik felvonása. Ott a király szintén uralkodói és férji kötelességei és kötelezettségei között hányódik, s szintén a párbaj tetszik föl számára megoldásnak. A lényeges, sőt alapvető különbségek mellett azonban fel kell figyelnünk a cselekményvezetés "típusai"-nak egy tőről fakadt ságára, azaz a Bánk bán sokkal mélyebben van kora drámairásába beleágyazva, sokkal többet köszönhet az 1810-ea évek drámairól gyakorlatának, mint azt elismerni szokás /S apró kiegészítésül ehhez még egy adat: Döbrentei Gábor Müllner-fordítását kisérő tanulmányaiban a Vétek súlya egyik fő problémájának véli, miszerint a kritikusok nem tudtak megegyezni Elvira vétkességének jellegét és fokát illetőleg: "Egyike azt állitá, hogy Elvira tudta, Karlosznak Hugo által lett megölettetését, a másik ebben vétketlennek mondja". Gertrudis bűnösségének foka ügyében máig aem tudott megegyezni a kutatás. Ismét pusztán egy szituáció, egy rejtély, egy feltehetőleg tudatosan nyitva hagyott kérdés hasonló, egy tőről fakadt típusát jelölhetjük meg - jellegzetesen 1810-es évekbeli drá/13/ meirói gyakorlatra utaló megoldásként/. 4/ Gombos követi a végzetdrámai gyakorlatot, hogy nem nemzeti történelmi és nem is feltétlenül a régmúltban megesett cselekményt visz szinre. A Február huszonnegyedike Svájcban játszódik le I8O4ben, a Vétek súlya norvég földön, sok utalással Spanyolországra; Gombos "mintha" ahakespeare-i álomországban játszatná történetét, Mirandolában, s a "történet" megoldását legalább annyira az állami, mint 8 magánéleti szintre helyezi a szerző. A vétkesek halála, bűnhődése önmagában nem jelent Gombos számára kiegyenlítődést, nem eredményezi a konfliktusok elsimulását. Valamiképpen be kell fejeznie az uralkodói akaratot, Ottavio Ítéletét vitató cselekményszálét, választ kell adnia a közjó és törvényesség összeegyeztetésének kérdésére. Ezért hangzik el a trónra lépő új uralkodó szájából az alábbi mondat: "boldoggá akarom tenni Mirandolát, hogy a köz jónak megvetett alapja gyümöltsözzön egykor a késő maradéknak. .." Gombos tehát jó érzékkel kapcsolódott be ez európai irodalmi divatba, tett lépéseket a végzettragódia felé — de csak lépéseket tett felé, nem tudta rászánni magát, hogy teljes értékű végzettregédiát Írjon. S mig Werner egyfelvonásosában a Goethétől kapott ötletet kitűnő drámai kompozícióban fogta össze, Müllner ós Houwald a közönségsiker, az olcsó hatásvadászat irányába hajlította az új műfajt, Grillparzernek pedig eredetileg sokkal szikárabb vonalvezetésű, szófukarabb, izzóbb drámáját kellett a szinpadi-szinházi