Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Fried István: A végzettragédia magyar vége
igényeknek megfelelően érzelmesebbre hangolni, a lényeget illetőleg átirni. Mig a Werner-tipusú végzettragédia megalapozta a sorsszerűség XIX. századi szinházi kifejezését, hatásában a XX. századra nyúlik át /Grillparzer Az ősanyáj ának első, irodalmilag jóval értékesebb változata nemrég került csupán elő/, addig Müllner éa Houwald, de Az ősanya második változata a szinpadi sikert biztosította, a Vétek súlya még az 1850-es években is szerepelt a Burgtheater műsorán. S bár mai szemmel tekintve igen primitiv a trivializálódott színmű azerkesztóse, alakforrnáláaa, bizonyos dramaturgiai fogások, vagy akár a szinpadi feszültség tökéletesítéséhez hozzájárult. Victor Hugo sem vonhatta ki magát teljesen a végzettragédia hatása alól, s majd Ibsen is használja néhány elemét. A magyar Irodalomban elsősorban fordításokban van jelen a végzettragédia, méghozzá általában nehézkes, göcsörtös nyelvű fordításokban. Döbrentei mentegeti magát, amiért Müllner szökellő trocheusait prózában adta vissza, bár publikált kötetében a dráma első felvonását blank verse-ben is megszólaltatta. Védekezését hitelesnek fogadhatjuk el: kiadója avval érvelt, hogy a verses munkák nehezebben kelnek el. Hozzátehetjük, hogy a magyar színjátszás e hőskorában a verses drámák megfelelő előadása külön nehézséget okozott. Az ősanya magyar fordítása pedig inkább riaszthatta magyar olvasóit, mint vonzhatta. Mindazonáltal a gyarló fordításon is áttetszett Grillparzer drámai ereje, tematikailag érdekes lehetett /ós közönségcsalogató - nem volt igazán az!/ a "rablóromantlka", a spanyol barokk némely drámai eszközét tolmácsoló nyelvi megoldások költőisége. 71 ^ 7 Hiszen ne feledjük, a kor magyar értelmisége nemcsak magyarul olvasta Grillparzert, hanem mindenekelőtt németül. Elgondolkodtató a tény, hogy Petrichevich Horváth Dániel fordítása 1822-től jelent meg a magyar színpadon /könyvalakban 1824-ben/, ám már 1836ra korszerűtlennek, avíttnak bizonyult, s ekkor új - nem kevésbé /15/ gyönge - forditásban került szinre Az ősanya . Kitérőképpen azonban utalnunk kell Kisfaludy Károly Stibor vajdáj ára, amelynek egyik cselekményszála egyként származtatható a Hamletb ól és a végzettragédiából. Ez utóbbi magára, Stiborra tekinthető érvényesnek: bűnnek és bünhődésnek ez a kiszámitottságe mindenképpen kölcsönzött elem Kisfaludynál, az időpontok kísérteties egybeesése szintén annak minősíthető. Ám a Stibor vaj da több is, kevesebb is a végzet tragédiánál. Hiányzik a több évszázadra viaszanyúló előtörténet /itt pusztán egy esztendőről van szó/, a Grillparzer által is hangsúlyozott, majd a naturalizmus által igazán fölfedezett
