Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Fried István: A végzettragédia magyar vége
és válogatott olvasók-közönség érdeklődésére tarthatott számot. A végzettragédia akkor kerül előbb a Magyarországi német nyelvű színjátszás műsorára, illetve akkor talált Müllner és Grillparzer magyar fordítókra, amikor a magyar irodalmi gondolkodásben egyfelől a klasszicizmus esztétikája még tartotta pozícióit, ám - másfelől már - mindenekelőtt a Schlegel-fivérek, Jean Faul és kis részben Tieck müveit forgatva - jelentkeztek a romantikus gondolkodás képviselői. Egyfelől a népköltészet becsét hangsúlyozó tendenciák kezdték kialakítani a törekvéseiket igazoló elméleti bázist, másfelől a "correctio", az "imitatio" elvével szemben kezdi érvényesíteni "törvényes jogait" a képzelet és látomás elve; a mimézis különféle felfogása helyett a byroni hőselképzelós, a groteazk, a shakespeare-i dráma követése lesz mind elterjedtebb e magyar irodalomban /is/. Csakhogy a végzet tragédia sokkal makecsabbul ól "vivmányai"-ban, mint hinnők. S nem feltétlenül a drámákban, s nem feltétlenül eredeti változatukban. Victor Hugónak magyarra is leforditott Angeló jában a szerző nem dönti el: a végzettragédia örökségét vigye-e tovább vagy a groteszk alapokon nyugvó romantikus dramaszerkesztést érvényesítse, az elátkozott család motívumának adja-e az elsőbbséget vagy pedig a kisfejedelmi önkénynek kiszolgáltatottak sorsáról fessen-e tablót. 7107 Walter Scott The Bride of Lammermoor cimü regényében nem csupán a regényes háttér kedvéért idézi Macbeth három boszorkányát, nem a később szokvány romantikus regénykellékké vált jóslat formálja a szereplők életútját, s a megölt nimfa regéje újraéled Edgar Rawenswood halálakor. Ezt a végzettől meghatározott helyzetet a regényből készült opere még szemléletesebbé teszi, Donizettinél Lucia látomása, az önkéntelen elkövetett bűn /a hűtlenség/ és a bűnhődés utal vissza messziről e végzettragédiára /A másfajta felfogást képviselő Stendhal, majd Emma Bovary képzelgéseit gúnyoló Flaubert fogja a regényírásnak ezt a tipusát nevetségessé tenni/. A magyar irodalomben az 1810-es évektől olyan folyamat indul meg, amely lényegében csak messziről és bizonytalanul érintkezik a végzettragédiával. Kis túlzáasal azt állithatjuk, hogy a legjobb magyar végzettragédiákat Vörösmarty Mihály irta, Széplak és A két szomszédvár cimü, hexameteres, kisebb epikai alkotásaiban. Ugyanő királydrámáival megsemmisíti és történeti emlékké minősiti a klaszszikát, a romantikus ós a "nemzeti" összekapcsolásával, szerves összeillesztésének kísérletével új, irodalmi, esztétikai minőséget 8lakit ki. Folyamatról van szó, amelyben bizonyos szerep jutott a végzettragédiának is, jóllehet erősen módosított formában. Legyen
