Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Fried István: A végzettragédia magyar vége
erre példa Gombos Imre drámatörténetileg fontos müve, az 1816-ban kiadott Az esküvés . Jelentőségét Gyulai Pál máig érvényesen körvonalazta, és ugyancsak ő mutatott rá arra, hogy egyetlen drámatipusba sem sorolható; a dramaturgiai törekvések, az egyenetlenségek annak is tulajdonithatók, hogy a jószándékú Gombos végül is nem döntötte el: milyen drámát irjon. Gyulai Pál figyelmeztet arra, hogy Gombos előtt "Galotti Emilia lebegett, s Orsinija egy Marinelli-féle udvaronc", a arra, hogy Ottavio és Angelo erkölcsös felbuzduláséi "Kotzebue-re és Ifflandra" emlékeztetnek; Werner és Müller müveinek is olvasója volt, de a szinmü egy hosszú, sőt képtelenül hosszadalmas monológjában a magyar hazafiság is szóhoz jut, a nemzeti nyelvű tudományok müvelésére buzdit Gombos. 7117 A felvilágosodásból örökölt eszmeiséget figyelhetjük meg a darabban, az uralkodó felelősségót emlegetik, amelyet népe üdve, az állam kényes egyensúlyának fenntartása iránt kell, hogy érezzen. Öröklődött a családi-magán életi és a közszereplés miatt közüggyé váló mozzanatok ütköztetésének drámaformáló, jeleneteket konstruáló irói eszköztára. A színház és színpad célja - mint azt Gombos prológusából tudjuk -, hogy a jó nézők szive illetődjön, És borzadással nézze hőse estét, Támadjon bennek a rény órzeménye... Azaz mintha Lessing félelem és részvét-felfogásának adna hangot a szerző. A hosszú monológok az érzékenyjáték elemeinek benyomulásáról tanúskodnak, ám a dráma indítása, majd az "irgatlan Fátum" állandó kifejezésként való visszatérése a végzettragédiabeli vonásokat erősiti. Ottavio házát is pusztítja az "irgatlan Fátum", Caesar emigy fakad ki: "A szörnyű fátum rontó vaskeze lenyomott engemet". Föllelhetjük a jóslatot, mint inditó ós beteljesülő, cselekményalakitó mozzanatot. Az első jelenet alaphelyzete pedig megegyezik a Vétek súlyáéval. Miként ott Elvira várja türelmetlenül Hugót, férjéért aggódva, rossz előérzetektől gyötörtén, rémképektől zaklatottan, itt Júlia, kinek születésekor - mint megtudjuk - anyja meghalt, szintén vár, vőlegényére, rémképek és előérzetek közepette, e súlyos sors csapásaitól rettegve. Ám amikor ezek a végzettragédiára utaló mozzanatok összeállnak, és cselekményt indítanak el, ekkor egy másik irányból érkező másfajta szerkesztési-drámafelfogásbeli vonás érvényesül; Gyulai Páltól tudjuk: Galotti Emiliáé. Nem nehéz fölfedeznünk az Orsini-Caesar-Júlia hármas viszonyrendszerben a Marinelliherceg-Emilia viszonyrendszert /s nem szabadulhatunk attól a gondo— 27
