Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Gyárfás Ágnes: Magyarul kidolgoztatott Bárány Péter által" /Bárány Péter két drámamagyarítása/

Mátyás feldolgozásai alapján megszoktuk, hogy az álruhás király igazságot szolgáltat, aztán felfedi magát, s körülötte a nép ámuldoz, éljenez, avagy csöndben ad kifejezést megilletődöttségének, mint Pázmán lovag: "Tartsa Isten jó királyom". Drámánkban Mátyás nem a sors irányító jobbkeze és nem is az igazságosztó; maga is a sors kezében vergődik. Társadalmi létének konfliktusa egyben magánéletének válsága is, aki álruhában királyi botlásáért vezekel. Királyi palásttal a vállán ő a tiszteletet sugárzó király, akire e nép fel akar nézni, akit szeretni, tisztelni akar. Álruhában ez az ember leszáll a maga ásta pokolba és a palást tisztaságáért meg akar tisztulni. Miért fedné fel a darab végén előző nepi álruhás énjét? Hiszen a maga és nem a más mentségére változik Mátyásból Farkassá. Ez az ő személyes ügye és a palást becsületéért, amivel egybeforrt, s nincs külön Mátyás és nincs külön király, csak Mátyás király van; nincs külön Farkaa sem a közápnemes. Ha felfedi magát: személyiségtörést követ el, ami drámáról lévén szó, hatásromboló lenne. A szerző nem a Mátyás királyt körülvevő epikus legendakört akarta színpadra erőszakolni, hanem a történetek alapmotívumát - az álöltözéket - felhasználva a lélek megtisztulásának drámai eseményét irta meg. Ha fölfedi magát, a nemesek önelégülten sóhajtanak fel, jó, hogy nem tárgyaltak királygyilkosságról. így nyilvánvaló a hűségük. Nem, ezek az emberek nem annyira kiválóak, hogy Mátyás módszereit megismerhessék. Ne feledjük, a király szópárbajban, csellel veszi rá őket e terv megszavazására. Mivel a darab tragikussal elegyes vígjáték, fő tragikuma az, hogy a nemesek sem a darab elején, sem a végén nem értik meg, miért kell az iskola. Csak az Ifjúság érzi meg a jelentőségét, amikor önként bemasiroznak az iskolába. Tanulni akarnak. Az 1790-es ifjúság, a nemzet jövőjének szép vetésüde

je meg akarta valósítani a múlt reményeit és hitt a jövőben. Még egy kérdés az álruháról. Vajon tisztessóges-e az álruhás informálódás? Bizony visszaélés ez az emberek bizalmával. Mátyás király kutyaszorítóba került, hát él a lehetőséggel, de nem büszke rá. Viszont országlása is holtpontra jutott, s erre sem büszke. Tehát, mint mondta "micsoda király lennék, ha minden kitelhető móddal nem élnék" /II.9/ Lehet-e Mátyás erkölcsös, ha ilyen módszerekkel él? Ha a szabadság erkölcs, nem tiporja sárba magát a szabadságot is mind erkölcsi kategóriát, mind emberi életformát azzal, hogy cselt alkalmaz? Bizony, semmi más nem menti a királyt, mint a tudatunkba ágyazott tradíció, mely szerint a hatalmas, a nagylelkű királyoknak, a Herun al Rasid és a Mátyás király méretűeknek lehet ilyen módszert