Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Gyárfás Ágnes: Magyarul kidolgoztatott Bárány Péter által" /Bárány Péter két drámamagyarítása/

mint a rossz törvények felett jó törvényekkel győzedelmeskedni tudó emberi értelem megmenti sok viszontagság után az iskolaépitéa ügyét, e cselekvés alapmotívumát* Az iskoláktól viszont a király a még magasabb mércéjü törvényeket követelő érett nemzedékek sorát várja, s Így kívánja megvalósítani az iskolákon át a társadalom örökös fejlődését, mely egyben népe örökös szabadságjogainak biztosítéka. A törvény tehát az emberi szabadság gyakorlásának eszköze. Mi a szabadság? "Az igaz szabadság erkölcs. Nincs erkölcs áldozat nélkül. Mennél nagyobb az, annál nagyobb, fénylőbb emez." Van-e a drámában a szabadság erkölcsi lényegének szerepe? A szerző válasza szerint: "Aki személye szerént a legtöbb különös hasznot viszen áldozatul az haza oltárára, az legszabadabb a nemzetből." És ez maga a király. A legnagyobb felelősséget, a legtöbb terhet viselő, a nép véréből fakadt király. Mátyás úgy hős a drámában, hogy személyében képviseli a népért cselekvő, érző, tennivágyó embert, aki a legtöbb különös hasznot viszi véghez, s áldozatvállalásaiért cserébe ő a legszabadabb a nemzet fiai között. Átéli a szabadság erkölcsi kötelmeinek méreteit és aláveti magát az erkölca lelki törvényeinek. "Nehéz erkölca önön hiábáit megemészteni" /V.3/ A saját hibáján túllépni csak úgy képes, ha ledönti a társadalmi erkölcs szabad érvényesülését gátló sorompókat, amelyeket Malapasta emelt, és "viszszahivja az igezságot és emberséget számkivetéséből" /III.6/. S mindezt azért, hogy érvényesüljön a neveléspolitikai nagy eszméje a 40.000 főre tervezett iskola. Mátyás király iskoláját az 1790-es nemzedék nem tartotta utópiának. Hitték, hogy a "nemzet boldogságának vetésüdeje" késik, de még nem késett el, még benne van az időben e megvalósítás lehetősége, a nemzetet nem sodorta el a történelem pusztító áradata. De ha gyakorolhatja is szabadságjogait úgyis, mint Törvény, úgyis, mint Erkölcs, műveltség nélkül kicsúszik a kezéből, s nem külső leigázás, hanem saját müve

letienségének önemésztése folytán válik szolgává, s bekövetkezik, amitől Mátyás király rettegve óvta nemzetét: "a tudatlan és ostoba szenvedi jármait." /IV.6/ Az álruha Ha a szerző álruhába bújtatja szereplőit, azzal különleges célja van. Az álruha nemcsak a környezetet téveszti meg, de megfordítja viselőjének lelkét is, igy a megtévesztő viseletből támadó konfliktus pszichológiai bonyodalmakat Idéz elő. A 19. század romantikus 13