Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Gyárfás Ágnes: Magyarul kidolgoztatott Bárány Péter által" /Bárány Péter két drámamagyarítása/

hogy megvalósul az iskolaépítés, ezt a gondolatot erősíti. A darab mega iskoladráma, a kettősen az. Nemcsak azért, mert a tárgya iskolapolitika, hanem mert szerzője mintának iakolai színjá­tékot látott maga előtt. Diákkorában a piarista iakolai színjátszás hagyományain nőtt fel. Egyetemi évei alatt látogathatta a német színházat, de a magyar színpad még nem gyakorolhatott rá hatást, hi­szen a dráma korábban lett kész, mint ahogy a magyar társulat el­kezdte működését. Természetéé jelenség, hogy ha magyarítás is, az iskolai színjáték hatást gyakorolt a korai magyar színdarabra, hi­szen szinte az egyetlen forrás volt, mely táplálhatta. Bárány Péter felvilágosult köntösben tovább adta Apáczai Caere Jánosnak az iskolák felettébb hasznos voltáról vallott nézeteit, tovább szőtte a magyar történelem azép álmait, de egy tervezetnél hatásosabb módon, drámába ötvözve őrizte meg és szerette volna to­vábbadni Széchenyi Perenc nemzetteremtő törekvéseit is. Szabadságfogalom E fogalom kifejtésére is a nemzeti múltban keres példát. "Midőn eleink ezt az országot meghódították, teljes szebadon élhet­tek volna, minden törvény nélkül, s ekkor olyanok lettek volna, mint a szolganyáj. De elméjek tanította rá, hogy a közboldogságnak, s bátorságnak /biztonságnak/ okáért törvényeket hozzanak; önként alávetek magokat, s ugy lettek szabad nemzetté." De más a törvény és más a paranca. Mátyás királlyal együtt megértjük, hogy a lázadó Ibafalva indulatai jogosak, mert a parancs formájában kapott kirá­lyi memorandum - még ha jőszándékú tervet kivan is megvalósítani ­sérti az emberi móltóságot, tehát korlátozza a szabadságot. Korlá­tok között nincs szabadság, Így maga az államvezetői stilus lehet korlátja, ha rossz és feltétele, ha jó az állampolgárok szabadsá­gának, de legalább is egy részét képezheti. Hogy ez igy van, arra a dráma bonyodalma is utal, mivel a cselekmény szálai innen fakadnak. E szálak az állam vezetőjének felelősségéig vezetnek, aki a fejlő­dést biztosító törvény tisztaságát szavatolja. "Mennél szabadabb kénye szerént cselekszi azt egy nemzet amit nem parancsolnak ugyan a törvények, de tanácsolnak, javallanak; mennél több külön hasznot áldoz fel a közjónak, annál több próbáit adja a szabadságnak." /V.4/ És ellenkező esetben? A válasz a cselekményben rejlik. Vagyis, ha a törvény parancs és az állandó fejlődést nem képviseli, beszűkíti az emberi szellemet és gátolja a cselekvést. Ezáltal nem a szabad­ságot, hanem a sorompókat szimbolizálja. Mátyás király személye,

Next

/
Thumbnails
Contents