Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén
is, hogy már négy könyve, sok verse, novellája jelent meg, szereti "és érti az új irodalmat, és sok iró fordul meg nála, Nil pártfogolja a fiatalokat /Gyóni Gézát, Csáth Gézát/, müveit, otthona pedig kitűnő Ízlését tükrözi. Legjobban Dapsy Gizella Ady-kultusza ragadja meg, hiszen neki is Ady a bálványa* Ebben teljesen egyek. De egyéniségük igen különböző; Nil egyenes, határozott jellemének Rozsnyay éppen az ellenkezője, s erről sokat elárulnak az újságok s maguk a nagyváradiak is. Dutka Ákos azt irja róla A Holnap városa cimü könyvében: "Hírhedt, de megvesztegetően kedves, elhitet valószínűt és valószínűtlent." Nil első benyomása kedvezőtlen; Bodor Aladárnak egy pletyka kapcsán irja: ..."Szomorú irtózással gondolok /55/ erre az emberre. Romlott-e, vagy terhelt?" Rozsnyay azonban kimagyarázkodik, visszatér a következő évben, s igyekszik megkedveltetni magát - ehhez pedig ugyancsak ért. Szeghalmon fejezi be az Emlékek második könyvét./*^/ Ebben a kötetben is a szinházi világ nagyjairól szólnak- a legjobb részek. Az Ahol Déryné meghalt fejezetben felvillannak saját miskolci útjának a részletei; mindenhová elmegy, ahol hallhat a művésznőről, s próbál emlékeket is gyűjteni. /Birtokában van már egy Priellenek irt levele és egy csipkegallér./ Déryné naplójáról egy későbbi fejezetben ir. A nagy művésznőről sokat hallott a Nagyasszonytól, aki jól ismerte, s idős korában anyagilag támogatta őt. Déryné alakja már régóta foglalkoztatja, akárcsak egy szinészmúzeum létesítése, /57 / amelyhez már sok relikviát őriz. - Abony1 Lajos életéből epizódokat idéz fel. - Poltényiné sikereit is feleleveníti. A Vizitá- ba Aranyoknál kezdetű rész Prielle Kornélia Aranyoknál tett első látogatásáról szól; ez életre szóló barátságuk kezdete. Petőfi mát kája az ismert debreceni epizódot mondja el. A Shakespeare városa tanúsága szerint Sarah Bernhardt-tal tett látogatásakor látva a Shakespeare Memorial könyvtárában a tragikus szinészek képeit, odaajándékozza Egressy, Jászai, E. Kovács Gyula fényképét, mert egyetlen magyar színészt sem lát a gyűjteményben. - A könyv végén ezt olvashatjuk: "Sajtó 8lá rendeztem Nil barátom vendégszerető^házánál 1908 húsvétján*" Nil 1910-ben már azt irja Bodornak: "Igen szeretem Rozsnyayt. Jobban mint legkedvesebbjeimet - jobban mint az álmaimat. Hiszek benne, - és megosztom a sorsomat, akármi lesz. ^ 58 / Ugyanebben az évben házasságot kötnek. Rozsnyay egy rézveretea emlékkönyvet ejándékos Nilnek, melyben ma 280 iró, költő bejegyzése található. A házasság nagy botrányt kavar, Rozsnyaynak olyan rossz a hire, hogy
