Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén
tályos lelkű filigrán asszonnyal lehetett elbánni..." "Visszaélt bizalmával ez a hidegen számító Hoske"... "...'Az án menyasszonyom* mondta az újaágiróknak a hófehár hajú öregaaazonyról". • /45/ A levélkötegben van egy következő szövegű papir lat "Ezennel megbízom Rozsnyay Kálmán barátomat, hogy minden néven nevezendő irkámat, mely eddig nyomtatásban megjelent, vagy Íróasztalomon találtatik, mint jogoa tulajdonának tekintse éa akarata szerint felhaaználhatje."/* A cikkek is bántották a Nagyasszonyt, de igazán néhány barátja viaelkedéae fájt neki. Szabó Aurélok, a máramaroaszigeti ügyvéd és felesége - azok a régi barátai, akikre szinészpályája emlékeit bizta - várják a nyárra szeretettel, szívesen látják "komornával, vagy nőrokonnal" ... "kényes kérdést ia érintünk, kérve kérünk, hogy mondj le kifejezett szándékodról, a óhajtjuk, szerény házunkhoz nagyrabecsült személyeddel kapcsolatban semmi olyan esemény ne fűződjék, amely az általában éa városunkban ia uralkodó közhangulat éa felfogás szerint alkalmas volna a Fejedet eddig környező nimbuszt csökkenteni, vagy esetleg teljesen elenyészteni, ami pedig nekünk fájna legjobban.. # »/ 47 / Barátnőjével, Kánya Emiliával tudatta eljegyzését 1905 nyarán, de ő nem válaszolt levelére, ezért őszszel ismét irt neki: ... "Nem bírom felfogni és megérteni egyéb nyomorúságaim mellett, hogy hozzád irt bizalmas, nyilt, majdnem gyónás levelem még a mai napig is mért maradt feleletlenül. Talán jobb lett volna elhallgatni? Talán megütköztél éa talán tévhit volt nagy nyíltságom!!! Az Isten edta, és igy ruházta reám, nem tehetek róla. Áldás vagy verés, de igy van!.../* 8 / Az emberek ellenséges magatartása még közelebb vitte Prielle Kornéllát Rozsnyayhoz: "Tapogatva keresett egy kezet, Amely vezesse hiven, szeretőn Ama borzalmas, nagy út felé".../* 9 / 1905 őszén már majd minden nap Ir levelet, ha nem egyhelyütt vannak, a "szeretett jegyea"-nek. Az utolsók már reszkető kézzel, ceruzával Írottak. Végül december 24-én Prielle Vaa utcai lakásán, a legnagyobb csendben, házasságot kötöttek. Rozsnyay a gyermekkora óta érzett tisztelettel éa figyelemmel igyekszik körülvenni feleségát, de közben szón ügyeskedik, hogy pályájának emlékeit neki diktálja le. A 79 évea Nagyasszony azonban már nem képes erre. "Megújuló betegségei megtörték csodálatos ellenállóképességét. 1906. február 25-én örökre elaludt, hogy a sírban álmodja tovább a színpadon szőtt színes álmait."/ 50 / I21
