Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén
is/ 21 / /Egyik korábbi Írásában azt állitotta, hogy születá snapján a Kenningston kert teaasztalánál ült körötte a három diva./ Azt, hogy Sarah Bernhardt az ő társaságában tett kirándulást Stratfordba, ismételten olvashatjuk Írásaiban. Eleonóra Dúséval sokszor ebédel együtt egyszerű kisvendéglőkben, hogy a művésznőt ne ismerjék fel, "... hol Chelsea művész lebujait jártuk, hogy Soho olasz ostériáit, néha a Camaby Street! magyar kocsmában ettünk pompás paprikás /22/ csibét, kapros túrós lepényt..."' ' - A Globe Theatre művészeinek csak az aláírását őrzi. Az 1900-as év eseményteli. Megjelent első kis könyve: Words. Words. Words . London. Privately printed. Ehhez a saját kiadású és csak 50 példányban megjelent műhöz nem sikerűit hozzájutnom, bár sok helyen emiitik a cimét. Ugy gondolom, valami sokszorosításiéle lehetett, barátai és pártfogói részére. Ugyanebben az évben haza is /23/ jön néhány hétre. Walter Crane-t J/ kiséri, titkárfóle minőségben. Tanulmányt, újságcikkeket ir róla. Kalauzolja az országban, igy például Pécsre utaznak a Zsolnay gyárba, hogy ott eozin remekeket, Erdélyben pedig a kalotaszegi szőtteseket, varrottasokat nézzék meg /Crane keramikus és textilművész is./ 1900 novemberében halt meg Oscar Wilde. Rozsnyay ismerte és rajongott érte. Bár az, hogy az iró "legbensőbb baráti köréhez tartozott"/ 2 ^"/ volna, nem hihető. Ő maga Írja, hogy a Párizsban élő Wilde-ot három hónappal halála előtt ismerte meg. Ezalatt csak egykét rövid párizsi tartózkodásáról van tudomásunk. Rozsnyay a temetésre Párizsba ment. "Ha nem lettem volna mindétig mellette, nem is hittem volna, hogy az ő holtteste legyen." Másutt viszont sajnálkozik, hogy csak a lezárt koporsót láthatta. Wilde halálának tizedik évfordulóján könyvet ir róla./ 25 / Alapgondolata: a Szép minden erkölcs fölött áll - s ezt az elvet vallotta maga Rozsnyay is. Wilde életét, müveit méltatja, kirohan az őt megvető angolok ellen, áradozik a "varázslatosan szép" Lord Alfred Douglasról, akiről Wilde Dorian Grayt mintázta. "Évente egyszer, Wilde születésnapján, bárhol is kószáljak, Lord Alfred Douglas felkeres, vendégem..."'^ ' Wilde müvei közül a szinmuvek állnak hozzá a legközelebb: magyarra /27 / fordította a Vera, a nihilista lány c. 4 felvonásos szinmüvet , két elbeszélést és a Pádua hercegnő jét. Drről azt irja, hogy Beöthy László rendelte, de valaki azt mondta a r^inházigazgatónak, hogy verses fordítás hatásosabb lenne, és Beöthy ezzel Kosztolányi Dezsőt bízta meg. Kosztolányi elkérte tőle a prózai fordítást, s versformába öntötte. A színdarabnak ebben az alakban nagy sikere
