Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén
Szakács Andor egész oldalon összegzi tapasztalatait. Első mondata: "Pályánkon senki sem emelkedett még- a jelentőség fokára, ki a vándorszínészeiét, az élet eme küzdelmes iskoláját, amúgy istenigazában végig nem tanulta." - "Első szereplésünk emlékére szülővárosomban" - irta be Szirmay Imre. E. Kovách Gyula Madáchot idézi: "Az ifjúság hatalmas isten, aranyhimet varr—e?... Iványi Ödön, az Alföld szerkesztője és színikritikusa lemondó hangon szólal meg: "Aggastyán korunkban elhagy minden emlék..." Ehhez később fűzi hozzá Prielle Kornélia: "ő miért nem lehettél te aggastyán, hogy agg koromban is gyönyörködhettem volna remekeidben Prielle Cornelia Szerdahelyiné." Aláírása mellé beragaszt egy évtized múlva egy kicsi cédulát: Prielle Cornelia Rozsnyayné. Ugyanilyen beragasztás Csiky Gergely aláírása. A szinésztársak bejegyzései Aradon 1892-1894 között keltezettek. Az aradi pályafutás Leszkay Andor szinigazgatósága Idején véget ért, mert Hoske Kálmán "gyakorlatra utasíttatott".' 8 / Nem tud mihez fogni, Aradon nincs tartós maradása. Irogat /Iványi már négy évvel korábban közölt tőle kisebb tárcát, cikket./. Ha módja van rá, Pesten tartózkodik. Vendégeskedik/ 9 / Erdélyben, Délmagyarországon. A fővárosban és vidéken egy arán keresi színészek/ 1 ^*/ és más neves személyiségek ismeretségét. Elégtételt érez, amikor egy szinésznő, Lázár Margit bejegyzi: "Mert szinitanodát nem végeztem, zárták el előlem a Nemzeti Szinház kapuit."/ 11 / Színjátszással 1897-ben próbálkozott ismét RozsnyaJ az óbudai Kisfaludy Színházban. Június 3-án Rákosi Jenő Magdolna , június 6-án Szigligeti Ede cimü darabjában szerepelt /mindkétszer kilencedik a szereplők sorában./ Június 13-án Müller Hugo Fokról fokra cimü vig-—-~———— /jp/ játékában gróf Stallheimet, az egyik főszerepet játszotta, Nem lehetett sikere, mert visszament Aradra, ahol a helybeli Alföld segédszerkesztője és szinikritikusa lett - egészen a lap megszűntéig. Ekkoriban sok, a szerkesztőségben összeszedett kézirattal gyarapodik a gyűjteménye. Legtöbb tárcáját a Pesten és vidéki utazgatásai során megismert és a régi színészekről Írja, akikről otthon annyit hallott. Kalandos természete és régi vágyálma nem hagyja nyugodni: a következő év megint ^esten találja. /Ekkor már édesanyja nevét, azaz a Rozsnyayt is használja./ Prielle Kornélia segítségével /már 1894 óta levelezik vele, ós néha fel is keresi/ bejut Rákosi Szidi sziniiskolájába. Titkos reménye, hogy igy bekerülhet Beöthy László Magyar , , . , /13/ Szinhazaba. Közben gyűjti a szineszautogramraok8t, de keresi a neves pályatársak személyes ismeretségét is, akik szivesen fogadják
