Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén

természetben, azt szoktuk mondani "Oly szép, mintha festve lenne!" Ha festve látunk sikerült erdőrészt, igy kiáltunk fel: "Oly szép mintha igaz lenne!" Tán azt jelenti ez, hogy az emberek maguk sem tudják, hogy mi esik nekik jobban: a valóság-e, vagy a poézis? Nem, nem ezt jelenti. Egyszerűen az következik ebből, hogy az igaznak is kell egy kis szépítő szin" A "fiatal festőművész" megtekintett minden kiállitást, tárlatot. Még ugyanebben az évben irt emlékkönyvébe Barabás Miklós, Stróbl Alajos, valamivel később Munkácsy is. Autográf önéletrajza szerint sikerei, kiállitásai is voltak évek múlva Budapesten a Nemzeti Szalonban, Londonban a New Gallery ben. "Székely Bertalan tanítványa "voltam és dolgoztam nagy szorgalmasan, addig, mig az első előadást nem láttam a Nemzeti Szinházban... ettől kezdve: ideáljaim, csupa felisten; a szineszek voltak." ' A szinház vonzása erősebb lett, igyekezett minél több előadást megnézni, minél több szinészt megismerni. Szülei tudta nélkül otthagyta a rajziskolát. Csiky Gergelyt, akit még Aradról ismert, és aki akkor a Szini Tanoda tanára volt, megkörnyékezte, és azt mondta, kimaradt a Mintarajziskolából és szeretne a Szinészeti Tanodába bejutni. /Ezt a cserét később igen különböző okokkal indokolta./ Pártfogója be is juttatta, de ő nem sok dicsőséget hozott reá. Bizonyítványába 8 költészettan, szinpadi gyakorlat és tehetségének fejlődése rovatába "elégtelen" osztályzatot látunk, magatartását "tür/6/ hető"-nek minősítették, szorgalmát pedig "henyag"-nek. ' Igy hát itt nem folytathatta tanulmányait. Hazatért Aradra, majd eltűnt szülei szeme elől. Lángh Ödön vándortársulatába szegődött. Németszentmiklóson, Nagylakon, Nagykikindán, Pécskán játszottak akkoriban. ' Szerepeiről nem sokat tudunk, hiszen mindenütt csak pár napig időztek, és a kézzel irt szinlepok nem maradtak fenn. Jelentős sikerei nem lehettek, mert amikor szülei Pécskán ráakadtak, könnyű pziwel ment velük haza Aradra. Ott segédszinésznek szerződött Aradi Gerő, majd az igazgató haláls után fia, Aradi Géza társulatába. Statisztált, néhány szavas szerepeket alakított két éven át. Közben sok jóbarátot szerzett a szinésztársadalomban. A jót^nácsokat és jókívánságokat többen emlékkönyvébe Í3 bejegyezték közülük is. "Szivből kivonom, hogy s szinészi pálya ne fessen rosszul, s a meszFze távlet rózsás reményei, a szinpadi hir, vnlóságrs válnak" - irta Váradi Antal. - "-Játszék úgy, mintha erre a pályára született volna!... Legyen ön egyszerűen Hoske, azaz természetes, s ne vetkőzze le soha individulaitását" - jegyezte könyvébe P-'zmándy Dénes. -