Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén

Rozsnyay Kálmán vágyálma, hogy hirea színész váljék belőle, sohasem teljesült. Törekvéseit mégis érdemes figyelemmel kisérni, mert megragadott minden szálat, amely a szinház világához vezetett. Viharos életének sürgés-forgása, Írásai sok színháztörténeti és irodalmi tényre derítenek fényt - sok emléket gyűjtött és őrzött meg. Egész életében kereste a színészek, színműírók és zeneszerzők társaságát, barátságát, cikkekben és könyvekben irta meg kortársai és az előtte járt nemzedék életpályájának mozzanatait /ha nem önmagáról volt szó, elég pontosan/. Szenvedélyesen gyűjtötte híres színészek és nagy írók, költők /elsősorban Ady/ képeit, könyveit, tárgyi emlékeit és műtárgyakat, méghozzá igen furcaa módon. Egyike volt az elsőknek, akikben felötlött a szinészmúzeum gondolata. Emlékkönyvének bejegyzése közt számos nagy kortársa jellemző, szellemes beírása található. Rövid, sokak által elitélt első házassága is sok érdekes dokumentumhoz juttatta. Színmüveket fordított, irt is egyet, s külföldön népszerűsítette a magyar irodalmat és szinmüvészetet. Többször szervezett parasztszinházat is. Élete valóságos kalandregény, erkölcsi Ítélete aejátságos, de mindez az életrajzírás körébe tartozik, s kivül esik ennek a tanulmánynak a körén. Az okmányokban szereplő eredeti neve Hoske /vagy Hoschke/ Kálmán - ő "van der Hoschke"-nak irta. Édesanyja /Rozsnyay Katalin/ irodalomszerető és a színházért lelkesülő asszony volt..Aradi otthonunkban nemcsak az ottani, hanem a vendégszereplő nagyváradi, kolozsvári, pesti színészek is megfordultak. "Prielle Cornelia, Blaháné, Molnár György vendégszerepléséről még évek múltán is emlékeztünk - otthonunk búja, baja el lett felejtve a művészi rajongásban - természetesen legjobban rám hatottak. Parányi koromban már tudtam ecsedi Kovács Gyula művészi pályafutásának históriáját^ ^ smikor az egyszeregy rejtelmeiről még fogalmam sem volt,"/

27 Már iskolás korában majdnem minderi Aradon színre kerülő darabot megnézett édesanyjával, Igy az igen csinos, megnyerő modorú és feltűnni vágyó fiú hamar került a szinház vonzáskörébe. Iskolai tanulmányai keservesen döcögtek - inkább rajzolt, olvasott, a szinészek körül sündörgött, mint tanult. Be sem fejezte a középiskolát, Munkácsy látta rajzait, és az ő tanácsára vitték Peatre és Íratták be a Mintarajziskolába. 1890-ben elkezdett Emlékkönyvének/5

/ első lapján Mikszáth Kálmán beírása áll: - Egy fiatal festőművésznek: "Ha elbájoló erdőrészt láttunk a